Mondom a magamét világunk globalizálódó szakaszában

Mai világunk globalizálódó szakaszában, amikor pár éven belül már másodszor tapasztalhatjuk a gazdasági válságok következményeit, nem ártana egy kicsit elmélyülni néhány, a gazdasági világtól látszólag messze eső témában. A Kondratyev-elmélet szerint újra eltelt negyven év, tehát ismét várható egy világgazdasági recesszió (az utolsó a múlt század 70-es éveiben volt). Ez nemcsak az új technológiák, folyamatok, a tudomány vívmányai számlájára írható, hanem a megváltozott emberi magatartásformákéra is.

Virtuális világháború

Sokat olvashatunk a szétnyíló gazdasági ollóról, minek következtében a szegény még szegényebb, a gazdag meg még gazdagabb. Egyik napilapunk is közölte, hogy Földünk pénzforgalmát nagyjából 140-150 nagy bank uralja, tulajdonosaik kormányok, újfajta birodalmak fölött hozhatnak döntéseket. A rabszolgasorba való döntéshez már nem kell erős hadsereg, elég az ügyes(kedő) pénzpolitika, máris padlóra küldenek egy-két országot vagy földrészt. A már most is látható „virtuális világháborút” nem fegyverekkel és katonasággal vívják, hanem pénzzel és globalizációval. Földrészek válnak egymás adósaivá, mindenki mindenkinek tartozik. A pénznek már nincs teljes aranyfedezete, tehát – ha hiányzik – pótolja azt a nyomdaipar és a kibocsátott államkötvények – a nemzeti bankok beleegyezésével, minek hatására spirálisan nő az infláció és az eladósodás. Ha ez a gazdasági olló nagyon szétnyílik, nagy veszélynek teszi ki magát a világ, mert az anyagi javak újraelosztását és az újrakezdést kénytelen háborúval megoldani.

A kialakult helyzetnek sok oka lehet.

Jólét és önzés

Sokan a túlzott jólétet okolják, mások a mértéktelen önzést. Biztosan megteszi a magáét a túlzott energiafogyasztás, pl. Földünk villamosenergia-termelésének 51%-át Észak-Amerika használja fel. Itt van az elkényelmesedés, a „használd és dobd el” áruelmélet és a jobb megélhetés reményében beáramló idegenek hada Ázsiából, Afrikából, amely nem igazán akar a befogadó országokban beilleszkedni. Európa lakossága rohamosan öregszik, a leendő nyugdíjasok kilátásai nem rózsásak. Az öreg Európa pedig elfelejti, hogy létét, évezredes látványos fejlődését a zsidó–keresztény kultúrkörnek köszönheti. Közben már hétmilliárdan vagyunk kicsi bolygónkon. Az új technológiák által létrehozott munkahelyek a hagyományos munkahelyek ezreit semmisítik meg, ezért nő a munkanélküliség, ezzel együtt a bűnözés és más deviáns viselkedésformák.

Züllöttség a köbön

Mi okozhatja a leírtakat a Kondratyev-elmélet hatásain kívül? Milyen más okokra vezethetők vissza egyes jelenségek, amelyek nagyjából közösek az összes negatív hatásban? Hazai mértékkel mérve értsük ezen az orvosok zsarolásos sztrájkját, a multik térnyerését, az emissziós kvóták milliárdos elkótyavetyélését, a versenypályázatok túlértékelését, a politika mint hatalmi eszköz alkalmazását, a kormány bukását, a lehallgatási botrányt, a milliós adócsalásokat és sikkasztásokat. Nincs nap, hogy ne hallanánk kisebb-nagyobb lopásokról, sikkasztásokról, rablásokról és gyilkosságokról. Fiatalságunk pedig soha nem látott mértékben „hódol” a kábítószernek. A rendes munka mintha szégyellnivaló lenne. Malina Hedvig még mindig vár az igazára. A tudásnak alig van felvevőpiaca. Mi lehet mindennek az oka? Miért züllöttünk így le, miért jutottunk ilyen intellektuális nyomorúságba és lelki szegénységbe?

Anyagiasság, hazugság és társai

Aki tudja, miért bukott meg a Római Birodalom, az most is elmondhatja: az erkölcs, a szilárd jellem, az igazmondás, a becsület hiánya miatt. A fokozott gerinctelenség, a határtalan anyagiasság, a hazugság, az irigység és a garázdaság miatt. A szép és a jó iránti érzékenység eltűnése, a jó példa és a példaadó hiánya miatt. Nincs együttérzés, a felebaráti szeretet csak a vallásos irodalomban található idegen kifejezés lett. Terjed az a tévhit is, hogy ami törvényes, az bizonyosan erkölcsös és becsületes is, pedig messze sincs így.

Még mielőtt bárki is azt mondaná, hogy nem kell ilyen „vallásos butítás” és moralizálás, érdemes megemlíteni, hogy az összes nagy, évezredes vallás (zsidóság, keresztények-keresztyének, buddhisták, az iszlám stb.) ezekre az alapokra rakta le társadalmának sarokköveit – nem véletlenül.

Mi lehet a megoldás?

Akkor mi itt a megoldás? Egy újabb IMF-hitel? Új választások és új kormány? Új bankok és még több pénz? Új politikusok és új államigazgatás? Új kultúra és vallás? Vagy talán a liberalizmus megszívlelése, hogy „mindent szabad”?

Nem. Most más kell. Vissza kell állítani a hagyományos és bevált értékrendet: a becsületet, az igazmondást, az erkölcsös magatartást, a karakán jellemet és a felebarát meg a munka megbecsülését. A vészesen növekvő gazdasági válságban elsősorban erre van szükségünk. A történelem azt tanítja, hogy e nélkül minden más csak sikertelen kísérlet marad.

Hallgassunk Baťára

Nem kell messzire menni a jó tanácsért, a Csehszlovák Köztársaság egyik sikeres nagyvállalkozója, Tomáš Baťa 1932-ben ezt mondta:

„Nem hiszem, hogy az áttörések csak úgy maguktól történnek. Amit mi gazdasági válságnak szoktunk hívni, az nem más, mint erkölcsi nyomorúság. Az erkölcsi nyomorúság az ok, a gazdasági leépülés az okozat. Országunkban sok olyan ember van, aki azt hiszi, hogy a gazdasági leépülést, krízist pénzzel lehet megszüntetni. Irtózom az ilyen tévedés következményeitől. Abban a helyzetben, amelyben vagyunk, nincs szükségünk semmilyen zseniális fordulatokra és kombinációkra. Ellenben szükségünk van az emberekhez, a munkához és közvagyonhoz való erkölcsös magatartásra. Nem szabad támogatni a csődbemenőket, nem szabad adósságot csinálni, nem szabad lecserélni az értékeket és nem szabad kizsákmányolni a munkásokat.”

Agárdy Gábor