Mojžiš „mentőöve”, avagy farkas a károsultak élén

Nyolc százalék – április óta ennyit romlott a korona, aztán a héten a jegybank megálljt parancsolt. Mint ismeretes, a Szlovák Nemzeti Bank már négy éve nem devalválással, vagyis a garantált árfolyam leértékelésével szabályozza az árfolyamot, hanem úgy, hogy szükség esetén vásárlóként jelentkezik a devizapiacon. Kedden a becslések szerint nem túl nagy összeg, körülbelül 30 millió euró is elég volt az árfolyam stabilizálására. Nyilvánvalóan azért, mert az érdekeltek inkább csak a jelzésre vártak. A jövőt illetően valószínű, hogy a választások miatti bizonytalanság továbbra is lefelé nyomja az árfolyamot, de nagy ugrásokat a jegybank már nem enged meg. Viszonylag kedvezőnek számít az a hír is, amely szerint az idei költségvetés extrahiánya 10 milliárd korona alatt lesz. Egykor szépreményű kormányunk ugyan egy halovány kísérletet sem tett a kiegyenlített költségvetés elérésére, de most legalább annak örüljünk, hogy elődjével ellentétben legalább nem hagy teljes káoszt maga után. Sőt, pro forma még a jövő évi költségvetést is az asztalra teszi, de ezt persze maga sem gondolja komolyan. Vitaalapnak viszont jó lesz, már csak azért is, mert a hivatalból pesszimista ellenzéken kívül sok független szakember is nagy aggodalommal tekint a jövő évre. Az illetékesek ezt nem tagadják, válaszként viszont csak a lejárt lemezt hallgatjuk: privatizációs bevételek, hatékonyabb adórendszer, az autópálya-építés lassítása stb.

A héten a Szlovákiai Biztosítók Szövetsége erősítette meg, amit már korábban is sejtettünk: Szlovákia az egyetlen visegrádi ország, ahol az életbiztosítás költségei nem számolhatók le az adóalapból. Erről például az MKP is véleményt mondhatna, már csak azért is, mert négy évig mind a pénzügyminisztériumban, mind a megoldást leginkább akadályozó szociális ügyi minisztériumban meglehetősen magas szinten volt képviselve. Lehet ugyan panaszkodni, hogy az országban még mindig nagyon kevés a hosszú távon befektethető tőke, de azért néha lehetne is érte valamit tenni.

A kassai vasműben hamarosan tisztázódnak a viszonyok. A Nemzeti Vagyonalap várhatóan nem meri megtenni, hogy a mindent eldöntő utolsó nagy részvénycsomag is a cápabrókercégek kezébe kerüljön, amelyek az emlékezetes Transpetrol-ügylet után éppen nagyban berendezkednek a jobb napokat is látott vállalatnál. Ha viszont újra a U. S. Steel kerül nyeregbe, a kuponos privatizáció óta létező sok ezer kisrészvényes számára is érdekes helyzet áll elő: mivel részesedésük meghaladja a 30 százalékot, nyilvános ajánlatot kell tenniük a többi részvény megvásárlására, mégpedig 200 korona körüli árfolyamon.

A pénzügyi szolgáltatók közül a héten a Drukos, illetve a cég tulajdonosa, František Mojžiš hallatott magáról. Tisztázta, hogy ügyfeleinek két menekülési lehetőséget ajánl: a nála bennragadt pénzüket átalakíthatják életbiztosítási kötvénnyé (a biztosítója saját állítása szerint túlélte a pánikot), vagy kötvény mellett az összeg felére egy tízéves törlesztési ütemtervet is választhatnak. Mojžiš közölte: eddig az érintettek fele, 2400 ember élt az ajánlattal. Egyébként furcsa figyelni, hogy a szervezkedő károsultak miként tűrik, hogy afféle megmentőként lépjen fel, és kárpótlási modelleket kínáljon. A célpont ki is lehetne más, természetesen az állam, ezt hallva még a károsultak is elfelejtik, hogy az irreális ígéretekkel épp az őket megkopasztó farkas mögé sorakoztak fel szorosan. De Mojžiš panaszkodni is nagyon tud, amióta elapadtak a számolatlan lakossági források, az ő cégei is éppen úgy szenvednek, mint akármelyik más hazai vállalkozás.

Mindezek mellett a hét az európai uniós bővítés jegyében telt el. Egy ideje már nagyon úgy nézett ki, hogy a társult országoknak nem elég a maguk baja, a bővítés végül az uniós országok egymás közti tisztázatlan problémáinak esik áldozatul. Csütörtökön viszont az Európai Parlament egyértelművé tette, hogy az alkalmas országokkal 2004-ben meg kell kezdeni a bővítést. Ez azonnal újabb dátumot is szült, a német jegybank elnöke szerint a legfelkészültebbek 2007-től válhatnak az eurozóna tagjaivá. A magunk helyét ebben egyelőre nehéz felmérni, októberre okosabbak leszünk. De csak egy kicsit.