Mit ér a drága termőföld, ha eladják a talpunk alól

Mindjárt a legelején leszögezhetjük, hogy a kies Szlovákiában minden politikus érzékeny lelkületű. Ez az érzékeny lélek irgalmatlanul felháborodik akkor, ha a választások közeledtével az ellenfél hangyányival populistább tud lenni, ilyenkor az ellenfél rendszerint elhatárolódik valamitől, vagy valakitől, amit ő nem mer, vagy nem tud megtenni. Mindennek természetesen jelentős sajtóvisszhangja van, ami kiváló esélyt biztosít a lényeges dolgok elkendőzésére.

Mi, a nép, itt a Fontana kocsmában könyökölve mélyen együtt érzünk a politikusokkal, azokkal is, akiktől harcostársaik elhatárolódnak, de együtt zokogunk azokkal is, akik az elhatárolódás önmarcangoló döntését meghozzák.

A Mindenható nyilván megbocsát nekünk, ha az idő múlásával az ilyen lényeges dolgokkal párhuzamosan abszolúte lényegtelen dolgok elemzésére is rátérünk, de gyarlóak vagyunk, s a mi esendőségünk határtalan.

Ilyen lényegtelen ügy volt a minap a madari gazdaközösségi vagyon esete is. Hogy képbe kerüljön az olvasó, röviden felvázolnám az előzményeket. Emlékezhetünk még, hogy tájainkon a zord mečiari időkben szinte mindennapos volt, hogy egy-egy eladósodott mezőgazdasági szövetkezet tönkremenjen. Vagyonát törvényes keretek között szétrabolták, az esetleges maradékot az állam szakértő vagyonkezelőkre bízta, akik a jó gazda gondosságával őrködtek a vagyon felett. Ezért nem nagyon értjük, hogyan történhetett meg, hogy a madari szövetkezet maradék vagyonáért felelős vagyonkezelő asszony hirtelen felindulásában eladta a madari gazdaközösség földjeit, tehát a madari emberek magántulajdonát, tételesen 300 hektáros földvagyont. Becsületére legyen mondva, nem ingyen adta a termőföldet, hiszen a vásárló, a nyitrai székhelyű, Kistapolcsányban működő PAVENA borüzem hektáronként tízezer szlovák koronát fizetett ki a 70-8000 koronás madari földekért. Ahhoz viszont, hogy a PAVENA cég vagyonába kerülhessen a föld, szükség volt egy alkalmas közjegyzőre, aki a Polgári törvénykönyv kiskapuit kihasználva a 134-es § alapján lebonyolította az adásvételt, valamint egy darab földhivatalra és egy darab kataszteri hivatalra, akik úgy döntenek, hogy a 330/1991-es törvény betűje felett szemet hunynak, semmibe veszik a polgárok alkotmányos jogait és tető alá hozzák az üzletet. A madari földtulajdonosok, úgy tűnik, hoppon maradtak, segítséget senkitől sem várhatnak, mert jelentős összefonódások tapasztalhatók a különböző érintett hivatalok között, de annyit azért el tudtak mondani egymásnak, hogy az illető vagyonkezelő asszony hasonló módon járt el a környező községek egyikével-másikával is. Mi, akik a Fontana kocsmában könyököltünk, a kérdést illetően várakozó álláspontra helyezkedtünk annál is inkább, mert a környező falvak egyike kicsi falunk, Marcelháza is, ahol a volt szövetkezet vagyonkezelője ugyanilyen módon adja el a marcelházi tulajdonosok földjeit. Egy másik döntésünk szerint nem indítunk tényfeltáró eljárást és nem keressük meg a járási főügyészt sem, mert abban bízunk, hogy a bennünket képviselők esetleg a hírek alapján felfigyelnek arra a megalázó és kiszolgáltatott helyzetre, amelybe a hazai magyar földtulajdonosok kerültek. Ha valamilyen nyomós indok miatt erre mégsem kerülne sor, akkor jobb híján kibéreljük az új tulajdonosoktól a saját földjeinket és elhatárolódunk önmagunktól.