Minek ide az adó?

Érdekes időszak következik. A cégek, egyéni vállalkozók január óta visszaszorítják a beruházásokat, gyűjtögetve pénzüket az adó befizetésére. Ez még akkor is igaz, hogy már második éve feltehetően kevesebben alkalmazzák majd a kreatív könyvelés módszerét, hiszen az egyenadó meghozta gyümölcsét. Mégis: az év első három hónapja a vállalkozásokban a kivárás ideje. Az idei költségvetési törvény értelmében az állam közel 38,5 milliárdot „zsebel be” a jövedelmi adókból. A 38 milliárd egy fizetésből élő ember számára elképzelhetetlen összeg. De arányaiban a 38 milliárd nem is olyan sok. A költségvetés teljes bevételi része ugyanis 285,5 milliárd korona, és csak a 2005-ös deficit mértéke 61,5 milliárd. Ennek tükrében a 38 milliárd nem is olyan sok. Ha ez az összeg nem folyna be, bizonyára alaposan le kellene csökkenteni a kiadásokat, hogy ne növekedjék a hiány. Ha az állam be akarja szedni a 38 milliárdot, a kirovás, bevallás, befizetés és az esetleges behajtás költségei elérik az 5 milliárdot. Amit tehát az állam a közvetlen adókon nyer, az alig 33 milliárd korona. Ez egy olyan összeg, amelyért nem érdemes különösképpen idegesíteni a gazdaságilag aktív embereket. Ha ez az adófajta megszűnne, hiányozna a 33 milliárd, de lehet, hogy nem is venné észre a költségvetés. Minden adózás előtti nyereség azonnal visszaforgatható, de legalábbis elfogyasztható lenne. Januártól márciusig nem „fagyna le” a vállalkozói réteg, megemelkedne a fogyasztás, ami viszont a közvetett adóbevételek (fogyasztási, jövedéki) révén emelné a költségvetés bevételeit. Európa számos országából heteken belül ide költöznének a nyereséges cégek központjai, tovább növelve a munkaerőpiac felvevőképességét és ezzel párhuzamosan a fogyasztást. A teljesen fölösleges idegeskedés helyett sok „adómentes” polgár építkezne, ingatlanba és egyéb vagyonba fektetné pénzét, ami miatt megnőne a következő közvetlen adóból, az ingatlanadóból származó bevétel. Európa sokkos állapotba kerülne, hiszen ki merné azt mondani, hogy egy tagállam nem tehet jót a polgáraival. A 33 milliárdos kieséssel meg úgy lennénk, mint az oly hangosan beharangozott kieséssel a 19 százalékos adó bevezetésénél: az optimisták bizonyultak jobb jósnak. Emellett megszűnne egy rakás csalás, kozmetikázott könyvelés és adóbevallás, mert nem volna miért kozmetikázni, s így a szürkegazdaság pénzei vonulnának be a legális gazdaságba. Ha mindezt csak a természetes személyek adója szempontjából vizsgáljuk, még optimistább a képlet, hiszen itt az állam a bérből élő és iparos rétegtől 8 milliárdra számít. Bagatell. Mi hát ennek az opusnak az eszmei mondanivalója? Képzeljük el, hogy 2006-ban az MKP az adók eltörlésének programjával indul a választásokon. Még győzelemre is esélyes lehetne. Álom? Blődség? Uraim, a világ nagy dolgai mindig hihetetlennek tűntek első hallásra. Mindenesetre a jövedelemadó eltörlése lényegesen reálisabb ígéret, mint a kétszeres fizetések.