Mindörökké Fico

Most is az ellenzék sokadik összeomlásának újabb fázisát látjuk: Fico a kezdeti kisiklások után inkább jól, mint rosszul kommunikál a Váhostav-botrány árnyékában, ellenfelei meg sehol. A Focus friss közvélemény-kutatása azt mutatta, hogy a Smernek ártottak az oligarchaügyek, de a kissé gyengülő kormánypártnak nagyon sokszínű és megosztott az ellenzéke. Parlamentbe kerülne az SNS, ami alaposan szűkíti az ellenzéki pártok mozgásterét, és a kis- és közepes pártok közti kapcsolat rendezetlensége is csak arra jó, hogy megállapítsuk, most épp ki kicsodát nem szeret. A felmérés május második hetében készült, azóta Robert Fico két pofont is adott ellenfeleinek. Az első az Állami Számvevőszék ügyének felmelegítése, a másik pedig a második szociális intézkedéscsomag bejelentése. A Számvevőszék új elnökének megválasztása régóta talonban tartott ütőkártyája volt a Smernek. A tisztségről dióhéjban tudni kell, hogy az ellenzék formál jogos igényt arra, hogy jelöltet állítson, de az új elnököt csakis a kormánypárt segítségével lehet megválasztani. Az ellenzék több korábbi fordulóban is képtelen volt megegyezni egy közös jelöltben, ez most sem jött össze, a Smer pedig köszönte szépen a helyzetet, és keresztbe tett minden riválisának. Kellett hozzá egy egyénieskedő képviselő a KDH-ból, meg még egy az Egyszerű Emberektől, illetve Pavol Frešo, a teljesen leépülő SDKÚ elnöke, és a fő célt sikerült elérniük a kormánypárti kommunikációs szakértőknek. A választóknak küldött üzenet, hogy hiába van bajban a kormánypárt, ismét világosan látszik, hogy nincs épkézláb alternatívája, az ellenzék alapvető dolgokban képtelen közös nevezőre jutni. A helyzeten nem segít, hogy nem látszik, melyik párt vezethetné az ellenzéket, de nem csak és kizárólag a kiegyenlített erőviszonyok idézik elő a mély, belső válságot. A második szociális csomag bejelentése szintén erősíti a Smer pozícióit, de nem ez a populista intézkedéscsomag legfőbb hozadéka. A lényeg a fogadtatás: az ellenzék válasza ugyanis mindössze az, hogy a kilátásba helyezett intézkedések rosszak. Nincs olyan konstruktív válasz és alternatíva, ami mögé egységesen fel tudna sorakozni mindenki, így nincs alap sem a közös kormányzásra. A Váhostav-ügy legnagyobb károsultja, a hoppon maradt beszállítók, kisiparosok, a kisember így továbbra sem talál magának értelmes, érdemi mondanivalót közvetítő pártot, amelyben még hinni lehet. Ilyen körülmények között leginkább csak arról lehet elmélkedni, hogy milyen koalíciós partnert választ magának a Smer, nem pedig azt boncolgatni, van-e esély a fordulatra a 2016-os választásokon.