Mindenki erősen gondolkodik

Mit foglalkoztatott? Gyötört! Ha egy pillanatra kizökkentek az emberek ebből a mély gondolkodásból, akkor is csak azért, hogy egymást kérdezgessék tanácstalanul: nem?, te se hallottad?, még mindig nem dőlt el?, istenem, vajon hogyan oldódik meg, ki lesz az? Nem, nem, senki nem hallotta, erre aztán mindenki visszaesett a mély gondolkodásba, és továbbra is olyan erősen gondolkodtak, ahogy csak Micimackó tud az élet nagy dolgai felől, fejét két mancsa között ingatva. És mondom, mindenkit ugyanaz a dolog gyötört: Kihez fognak tartozni a romák?

Véletlenül betévedtem egy kocsmába, és ahogy körbenéztem, rögtön láttam, hogy itt is mindenkit ez gyötör. A sarokban négy cigány férfi ült, bámultak bele a sörükbe, és láttam, hogy őket is ez gyötri.

Odasiettem asztalukhoz, és így szóltam: Micimackók, ne törjétek tovább a fejeteket és ne ráncoljátok homlokotokat, mert eldőlt. Tudom, hogy eddig aggódtatok, mert valakihez tartozni kell, ha mindenkié vagy, senkié se vagy, de most már ne féljetek, bemondták a hírekben, és én megmondom nektek, illetve mégsem mondhatom meg, mert a múlt héten több tiszteletet kért, és kijelentette, senki ne merészelje kiejteni többé a nevét a romákkal kapcsolatban, és én ezt visszavonásig érvényesnek tekintem, de mégis, rávezetlek benneteket, Józsi, te vagy a legfürgébb észjárású, figyelj, ő az, ő, ugyanaz, akihez eddig is, aki idáig is fölöttetek tartotta óvó kezét, hiszen tudod a nevét, tudod, ugye, csak ki ne mondd!

– Chuck Kinemond? Ki az, valami angol színész? – hüledezett Józsi, a legfürgébb észjárású, aztán legyintett felém, a bolond felé. – Inkább azt mondd meg, nagyokos, mi az a kibuk? – mondta.

– Nem kibuk, kibuc. Remek hely, erről biztosíthatlak benneteket. Izrael állam találta fel. Egy klaszszikus megfogalmazás szerint a lényege az, hogy a szegények éljenek kommunizmusban, a gazdagok pedig kapitalizmusban. Mert ha különválasztjuk a két rendszer betegségeit – hiszen azért ezt ti is beláthatjátok, finoman fogalmazva is kétségtelenül vannak betegségei mindkettőnek –, egészséges lesz a társadalom. Hát mit szeretnétek jobban, mint egy egészséges társadalmat?

– Van abban a kibukban kocsma?

– Hogy volna? Még kibuc sincs. De lesz. Kibuc Reštaurant és Kinemond Bar. Háromszáz férőhelyes, vagy több. Már megvannak a rajzok. Ettől van Mr. Kinemond kibukva.

– Szóval, mégis színész, azok nyitnak éttermeket – nyugtázta Józsi.

Persze, mindez nem igaz.

Amerre csak jártam, valóban mindenütt csupa-csupa gondolkodástól gondterhelt embert láttam, elmerülten gondolkodtak, és mindenkit ugyanaz az egy dolog gyötört és semmi más: Hogyan fogunk megélni jövőre. És ezzel a tépelődéssel valahogy magukra maradtak az emberek, magukra hagyta őket a kormány, és a szakszervezetek fantáziájára bízta a tolmácsolást.