Nagyot ment a kis autó – komáromi versenyző nyerte a szlovák hegyi bajnokságot

Honnan jött az autósport iránti rajongása?

Igazából ez a gyerekkori álmom. Amikor Pécsre kerültem egyetemre, abban az időben komolyan virágzott a rali Magyarországon, és ott teljesedett be ez a szerelem. Akkor még nem láttam rá esélyt, hogy valaha igazi versenyen ülhetek autóba, aztán beneveztünk a bátyámmal egy szlalomversenyre az utcai autónkkal, majd vásároltunk egy 205-ös GTI Peugeot-t, ami már versenyautó volt. Ezt követte hazatérésem után egy másik, 106-os Peugeot, végül pedig édesapámmal a garázsban építettünk belőle egy versenyautót: eltávolítottuk az ülést, így lett belőle hegyi versenyzésre alkalmas autó. Szigorú, nemzetközi szabályok vonatkoznak az átalakításra minden kategóriában. Az átalakítás után a bátyámmal lehetőségünk volt elindulni a Mecsek-ralin, amelyen korábban csak nézőként vehettünk részt. Bár technikai probléma miatt kiestünk, fantasztikus élmény volt.

A nekünk küldött bemutatkozásában említette, hogy bölcsészdiplomával rendelkezik. A nulláról kellett kezdenie az ismerkedést az autószereléssel, vagy azért van egy erős bütykölői vonal is önben?

Bennem volt ezt az irány gyerekkorom óta, nem voltam egy botkezű gyerek. Kerékpárokat szereltem, motoroztam és azokat is bütykölgettem. Viszont az autószereléshez egyáltalán nem értettem, korábban legfeljebb kereket tudtam cserélni és ablaklemosó folyadékot önteni a megfelelő helyre. Otthon a garázsban épült az autó, berendeztük, hogy meglegyen a feladathoz mindenünk. Apukám gépészmérnök, de a hajógyárban dolgozott, ő sem értett az autószereléshez. 

A motort és a váltót ugyan nem mi építettük, de a többit, köztük olyan dolgokat, mint a fékrendszert és a biztonsági előírások által megkövetelt dolgokat, kivétel nélkül mi csináltuk.

Életrajzában szerepel az országos Rally Sprint Bajnokság, az országos Rally2 valamint a Szlovák Rali-kupa (Slovenský Rally Pohár). Ezekről mit érdemes tudni és egyáltalán hogyan viszonyulnak egymáshoz?

Akár a fociban, ezek tulajdonképpen ligák: a sprintet Rally 3-nak is nevezhetjük, azaz harmadosztálynak, aztán jön a Rally 2, amely már az élvonallal zajlik egyszerre, csak rövidebb távon. Szlovákiában a Slovenský Rally Pohár a legmagasabban jegyzett, melyet 2019-ben már dobogósként, országos harmadikként zártunk. Pedig akkor is voltak technikai problémáink Varga Kristóf navigátorral, akivel két éven át dolgoztam együtt. 

Volt egy hatalmas balesetünk is a Magas-Tátrában, 140-es sebességnél háromszor átfordultunk, összetörtük az autót és a bordáinkat – sajnos ilyesmi is benne van a pakliban.

2024-ben már csúcsra ért a szlovák hegyi bajnokságban, azaz a Slovenský Kopcový Pohár NP2-1600-as kategóriájában. A szezont egy futamokon átívelő pontgyűjtésként kell elképzelni, akár a Forma-1-ben?

Pontosan. Két versenyből áll egy versenyhétvége, egy szombatiból és egy vasárnapiból, mindkettőn külön pontokat lehet szerezni, ezeket beleszámítják az összesített bajnoki pontversenybe. Összesen hat versenyhétvége van, jellemzően észak-szlovákiai tájakon. Egy rövidebb versenytávot kell elképzelni, többnyire négy-öt kilométeres szakaszokat húsz-huszonöt kanyarral tarkítva, mindez nagy meredekséggel, hiszen hegyi versenyről van szó. A hegyi versenyzésre célszerűbb minél erősebb és könnyebb autót építeni, ezért is ül ez a formátum a kis Peugeot-nak. A motorban 180 lóerő van, azaz egy utcai autóhoz semmiben sem hasonlít. A bukóketrec hatvan méter csőből áll össze. Nincs navigátor, hogy annyival is könnyebb legyen az autó. Csak én ülök benne. Szigorú előírásoknak kell megfelelni, az autót az év elején le kell vizsgáztatni, akár az utcai autókat. Csak a versenyautóknál elsősorban a biztonságot helyezik előtérbe az ellenőrzésnél.

Mi a helyzet az anyagiakkal? Milyen kiadásokkal és díjazással jár a hegyi bajnokság?

Nem vagyunk gazdagok. 

Pénzdíjazás nincs a versenyeken, csak kupa és dicsőség. Egyrészt szponzorokkal, másrészt a saját, autódiagnosztikai rendszerekkel foglalkozó webáruházamból származó bevétellel biztosítom magam részére a feltételeket. Egy komáromi autószalon is rengeteget segít nekem. 

Szerencsére Szlovákiában jó reklámot tudok csinálni magamnak, amikor trélerrel vágok át az országon. Ami a hegyi versenyek népszerűségét illeti, hatalmas rajongótábora van az országban, mindig sokan látogatnak ki a helyszínre. Általában 60-70 autó indul, nagyon változatos a mezőny, és ez adja az egésznek a szépségét. Volt, hogy apummal hazafelé tartottunk a versenyről, megálltunk egy benzinkúton, és ott megszólított minket egy lelkes rajongó. A tévé is közvetíti az eseményt. Korábban főleg Magyarországon versenyeztem, de immár sokan ismernek Szlovákiában is: egy idő után a bemondó is megtanulta kiejteni a nevemet. Rajongótáborom is lett, mint a magyar résztvevőnek a kis Peugeot-val.

Mekkora kihívást jelent maga a versenyzés?

Memorizálni kell a kanyarokat. Az ember előző nap ugyan végigmegy a pályán egy utcai autóval, de nincs mellette navigátor, aki jegyzetelne. Azt a huszonöt kanyart pontosan meg kell jegyezni. Tilos a gumimelegítés, úgyhogy teljesen hideg gumikkal rajtolunk. Az első két kanyar ezért lutri, nagyon csúszik az autó és olyankor nagyon észnél kell lenni. A hegyi versenyre speciális gumiabroncsok vannak, esőben felkerül az esőgumi.

A hegyi bajnokság NP2-es kategóriájának friss bajnokaként mi lehet a következő cél?

Szívesen indulnék az 1-es osztályban. A kettesben már nem, mivel megnyertem. Pontosabban szólva indulhatok a 2-esben is, de a pontversenybe címvédőként már nem szállhatnék be, ugyanis így szól a szabály. Az 1-es osztályban nagyon szeretnék versenyezni, de sajnos ez erősen szponzorfüggő. A bajnoki szezon során sok helyre el tudom juttatni a reklámokat, épp ezért keresem most a lehetséges támogatókat. Ha nem jönne össze a célom, idén talán csak szórakosából indulok pár versenyen, illetve dolgozni fogok az autón a garázsban.