Milyen színű az ég?

„Ősidők óta minden civilizációban megünnepelték, hogy a világ a sötétségből újra a világosság felé fordul. Ez a remény, az újrakezdés ünnepe.” – ezekkel a szavakkal nyitotta meg újévi beszédét Sólyom László, a Magyar Köztársaság elnöke. Sólyom metaforája helytálló: kevesen kételkednek abban, hogy Magyarországon a sötétség uralkodik. De az újrakezdésre sem csak a faképnél hagyott szerelmesek vágynak, hanem úgy általában mindenki. A csendes többség, a normális Magyarország, kinek hogy tetszik.

Az államfő aztán így folytatta: „Valóban sok kárt okoz a mindent a mi-ők sémára leegyszerűsítő fekete-fehér gondolkodás.” Milyen igaza van. Lássuk hát, hogyan tartják be vezető pártjaink Sólyom bölcs újévi intelmét.

A piroskockás internetes oldalon a nagyobbik kormánypárt mutatja be nekünk a magyar valóság egét. Ami a címekből ítélve derűs: „A tervezettnél ötvenmilliárddal többet kapnak”, „Egyensúly, stabilitás, kiszámíthatóság – megszorítások nélkül”. Feltűnik persze néhány bárányfelhő is a horizonton. „Kedvezőbb hiány, reális növekedési prognózis”: itt az egyetlen konkrétum az, hogy hiány van. Reális? Prognózis? Növekedés? Nos, ez a maszlag. Másképpen szólva: hazugság.

A szocialisták aztán némi filozófiát csempésznek a demagógiába, Churchill segítségével, ki egykor így szólott: „Egy pesszimista minden lehetőségben látja a nehézséget; egy optimista minden nehézségben meglátja a lehetőséget.” Ugye értik: ha magasnak tartják a villanyszámlát, legyenek optimisták, vagy ne égessék annyit a lámpát. Még megkérdeznénk Tatai-Tóth Andrást (MSZP, okt-kult. munkcsop.) Bibóról vagy a fekete-fehér gondolkodásmódról, de az ég már elsötétült. A kartonból kivágott Gyurcsány, Lendvai, Hiller és a haverok még mosolyogva mutatják a jövőbe vezető utat, de már csak az emberek 10 százaléka hisz nekik.

A narancssárgapöttyös oldal szerint viszont az égbolt koromfekete. „Reálissá vált a 300 forintos kenyér”, „Az önkormányzatok fekete éve”, „Tudatos népirtás folyik Magyarországon?” Mintha egy norvég black metál zenekar (mínusz sátánizmus) ihlette volna a fiatal demokraták honlapjának szerkesztőit. Éhesen, fázva, lehajtott fejjel bandukolunk körbe-körbe a Hortobágyon, az eső ömlik, a sár dagad, a remény fogy. Nincs jövő, és a múlt is csak négy évig volt tüneményes. Ez Magyarország 2008-ban a narancssárga-pöttyösök szerint.

Nekünk azonban van egy jó hírünk így év elején. Amennyiben Csapody Miklós (MDF) január végén megnyeri az időközi választást Újbudán, akkor Farkas Bertalan jutna be a parlamentbe. Igen, az űrhajós. Ő aztán el tudná mondani a többieknek, hogy milyen is az ég valójában, elég közelről látta. És talán elég magasról is.