Milyen lesz a világ 2003-ban?

Ha nem történik rendkívüli esemény, valószínű, hogy a legnagyobb figyelem 2003-ban is a Közel-Keletre összpontosul, ha pedig történik, annak minden valószínűség szerint a Közel-Kelet lesz a helyszíne. Ez teljes mértékben érthető, elég csak Irakra és Izraelre, illetve a palesztin problémára gondolni. Bár teljes bizonyossággal nem lehet megmondani, de az Irak elleni katonai akciónak egyre nagyobb az esélye. Az amerikai – és brit – vezető politikusok kijelentésein kívül erre utalnak a térséget érintő nagymértékű haderő-átcsoportosítások is. Napjainkra valószínűleg már a 100 ezret is elérte a Perzsa- öbölben állomásozó amerikai haderő létszáma és további csapatokat vezényelnek a térségbe. Ezen kívül figyelembe kell venni a brit kijelentéseket is, amelyek szerint Nagy-Britannia körülbelül 20 ezer katonát vezényel a régióba jelentős haditengerészeti támogatással, beleértve egy repülőgép-anyahajót is. A tartalékosok behívása mindkét országban jelzi, hogy ezek a számok – elsősorban az USA esetében – még jelentősen növekedni fognak. Ez pedig már több egyszerű erődemonstrációnál és nyomásgyakorlásnál. A támadást valószínűsíti a francia elnök felszólítása az ország fegyveres erőinek vezetéséhez is, hogy készüljenek fel egy nagyszabású akcióban való részvételre. A katonai akció megindításánál figyelembe kell venni az időjárási körülményeket is, amely február táján a legmegfelelőbb, hiszen nem a legcélszerűbb nyáron sivatagi körülmények között harcolni (természetesen ez nem zár ki más időpontot). Amennyiben az USA és szövetségesei elindítják a támadást és sikerrel járnak, az év további része Irak jövőjének kialakításáról fog szólni. Washington minden bizonnyal megpróbál majd egy demokratikus kormányt hatalomra segíteni Bagdadban, amely jelentősen megerősítené a térségbeli amerikai befolyást.

A Közel-Kelet további válsággóca, a palesztin területek és a terrorizmus problémája szintén központi probléma lesz 2002-ben. A helyzet alakulására jelentős befolyással lesznek az izraeli választások eredményei, bár amennyiben az egyes palesztin szervezetek terrorista akciói folytatódnak, nem lesz vége az izraeli katonai akcióknak a palesztin területeken sem. Kérdéses Jasszer Arafat további sorsa is. Miután az izraeli kormány mellett már az amerikaiak sem tekintik releváns tárgyalópartnernek Arafatot, valószínűleg tovább csökken majd szerepe és befolyása, annak ellenére, hogy az európai országok még mindig őt tartják a palesztinok első számú képviselőjének. A terrorista támadások egyre gyengítik Arafat pozícióját. Ha ugyanis nincs hozzájuk semmi köze, mint azt állítja, az azt bizonyítja, hogy nem tudja őket megakadályozni, így kérdéses, van-e reális a hatalma a palesztin területeken.

A 2003-es év további problémás térsége a Koreai-félsziget lehet. Az észak-koreai vezetés jelenleg kihasználja az Irak körüli feszültséget és azt, hogy az Egyesült Államok és a világ figyelme a Közel-Keletre összpontosul. Az USA-val szembeni pozícióikat akarják megerősíteni amikor bevallják, hogy van atomfegyverprogramjuk, hiszen ha nem lenne az iraki válság, Washington sokkal nagyobb mértékben tudna a Koreai-félsziget problémáira összpontosítani. Azzal hogy beismerték, atomfegyver birtoklására törekednek – a rakétaprogrammal együtt –, megpróbálják a világ közvéleményét kész helyzet elé állítani, hogy mikorra az Irak körüli problémák megoldódnak (vagy legalább mérséklődnek), már veszítsen erejéből a megdöbbenés. Bár az USA kinyilvánította, hogy a problémát békés eszközökkel szeretné megoldani, ennek ellenére a konfrontatív koreai diplomácia középtávon nem lehet eredményes. Ezért amint az iraki helyzet kedvezően alakul Washington számára és már nem vonja el olyan nagy mértékben az amerikaiak energiáit és figyelmét, Észak-Koreának feltétlenül enyhébb álláspontot kell kialakítania.

Ami a terrorizmus elleni küzdelmet illeti, az a következő évben is folytatódni fog. Az USA afganisztáni jelenléte mindaddig realitás lesz, míg az országnak nem lesz erős – nyugatbarát – központi kormánya és amíg fennáll a veszély, hogy Afganisztán terrorista csoportok fellegvára lehet. Ezek közül pedig viszonylag rövid időn belül egyelőre egyik sem valószínű. A terrorizmus elleni amerikai fellépésnek köszönhető, hogy növekszik Afrika keleti részének jelentősége is. Ez azzal magyarázható, hogy a térségbéli Szomáliában és a Bab el-Mandeb szoros másik oldalán fekvő Jemenben több forrás szerint is jelentős terrorista központok találhatók. Mindkét ország stratégiailag fontos helyen fekszik és mindkettőben nagyon gyenge a központi kormány hatalma, ami lehetővé teszi az ilyen jellegű csoportok számára, hogy támaszpontokat építsenek ki. Sőt, jelenleg Szomáliában nincs is valós központi kormány és a több részre szakított országot klánok uralják.

Európa szempontjából nagyon fontos a tavalyi év decemberében megkötött megállapodás az Európai Unió és a NATO között, amelynek alapján az EU „kölcsönveheti” a szövetség infrastruktúráját saját akcióinak végrehajtása során. A megállapodás első gyümölcsei ebben az évben érnek be, hiszen februártól az EU átveheti a macedóniai akciót, később pedig a bosznia-hercegovinai missziót is. Ha sikerül megvalósítani azokat a kötelezettségvállalásokat, amelyeket a prágai NATO-csúcson fogadtak el, lehetőség nyílik arra, hogy valamelyest csökkenjen, vagy ne nőjön az USA és az európai országok hadereje közötti haditechnikai szakadék. ĺgy a NATO jövője is kevésbé lenne kérdéses és súlya nem csökkenne még drámaiabban.

Az említetteken kívül természetesen még számtalan más probléma és válsággóc lesz jelen a nemzetközi kapcsolatokban idén, továbbá olyan kapcsolatok, amelyeknek alakulása döntő mértékben befolyásolhatja az eseményeket. Ide tartozik az amerikai–kínai és amerikai–orosz viszony, az indiai–pakisztáni kapcsolatok, az Európai Unió belső fejlődése és a délkelet–ázsiai régió (Indonézia, Fülöp-szigetek, Burma, stb.) helyzete is. A látszat ellenére nekünk is közünk van ezekhez az eseményekhez, hiszen hatással lesznek mindennapi életünkre is. Tipikus esetként megemlíthető például Venezuela, amire a legtöbben azt mondják, hogy messze van és minket nem érint. Csakhogy a Hugo Chavez elleni elégedetlenségi hullám következtében nagyon nagymértékben visszaesett a venezuelai kőolajtermelés, és figyelembe véve, hogy az ország az egyik legnagyobb olajkitermelő, ezért a bizonytalanság következtében jelentősen emelkedett a kőolaj világpiaci ára (természetesen jelentős hatása van az iraki problémának is). Ennek pedig komoly hatása van a benzinárakra az Egyesül Államokban éppúgy, mint Gömörben vagy a Csallóközben. A globalizáció pedig az előttünk álló években is tovább fog mélyülni...