Miért fontos számunkra a stabil és független Ukrajna?

ONDREJCSÁK RÓBERT

Az első Ukrajna területi épsége és szuverenitása. Ugyanis Közép-Európa, sőt egész Európa biztonsága és stratégiai függetlensége teljesen összefonódik Ukrajnával. Stabil és független Ukrajna nélkül egész régiónk biztonsága veszélybe kerül. A második, hogy Közép-Európa kívül esett az orosz haderő stratégiai hatókörén, Oroszország nem volt képes katonailag fenyegetni térségünket. A Kalinyingrádi körzetben ugyan állomásozik számottevő orosz katonai erő, ez azonban egy elszigetelt enklávé, a nagy stratégiai térképre csekély hatással volt. A harmadik pillér, hogy Moszkva, csakúgy, mint más európai országok, elvetette a katonai erőt, mint érdekei érvényesítésének eszközét Európában. 2008-ban ugyan katonailag beavatkozott Grúziában, akkor azonban azt a legtöbben ballépésként, és nem az orosz külpolitikai paradigma radikális változásaként fogták fel.

Az elmúlt néhány hónapban mindez megváltozott, Oroszország átrajzolta és radikálisan megváltoztatta nemcsak Kelet-Európa, hanem Európa stratégiai egyensúlyát is. Moszkva megsértette mindhárom feljebb említett alappillért. A Krím annektálásával megsértette Ukrajna területi épségét és szuverenitását. Ha mindez nem lenne elég, további felforgató, diverzáns akciókat hajt végre Kelet- és Dél-Ukrajnában, ami az ország további destabilizálódásához vezet. Másodszor, a Krím elfoglalásával és főleg az ott kiépítendő légi támaszpontokkal és az orosz légi kötelékek átcsoportosításával Közép-Európa ismét az orosz légierő hatókörébe kerül. Harmadrészt pedig Oroszország számára a katonai erő alkalmazása Európában megszűnt tabu lenni. Tudomásul kell venni ugyanis, hogy az orosz hadműveletek nem félreértés vagy rossz kommunikáció eredményei, hanem stratégiai döntés következményei.

Mit tehet Európa és a NATO? Rengeteget tehet és tennie is kell. El kell utasítani azt a fatalista nézőpontot, hogy nem tehetünk semmit, bele kell törődnünk az új status quóba. Először is Európa és az USA egyesített gazdasági ereje csaknem húszszorosa az orosz gazdaságénak. Nyilvánvaló tehát, hogy kire lennének pusztító hatással a komolyabb gazdasági szankciók. Másodszor: ki kell mondani, hogy ha Oroszország katonailag terjeszkedik, a NATO vissza fogja állítani a katonai erőegyensúlyt Kelet-Európában. Az eddigi intézkedések – például a baltikumi légi őrjárat megerősítése – jó irányba tett lépések, de nem elégségesek. Oroszország katonailag is sokkal gyengébb, mint a NATO, ezért ha a Szövetség határt szab, azt Moszkva nem fogja átlépni. Feltéve, ha komolyan vesszük a magunk által szabott határokat. Létre kell hozni az állandó haditengerészeti jelenlétet a Fekete-tengeren, Romániába légierőt kell vezényelni, hasonlóképpen a Baltikumhoz. Számunkra pedig a legfontosabb, hogy közvetlen térségünkbe, Közép-Európába, fokozatosan át kell csoportosítani amerikai és más szövetséges szárazföldi erőket a németországi bázisokról. A gazdasági és katonai válaszlépéseket politikaiaknak is követniük kell. Ezek közül a legfontosabb, hogy a Szövetség bővítésének folytatása. A szeptemberi NATO-csúcson meg kell hívni Montenegrót a szervezetbe. Ezenkívül újra kell indítani a grúz integrációt, a tagsági akciótervstátusszal, majd fokozatosan a tagságig is el kell jutni. Új partnerségeket kell létrehozni Azerbajdzsánnal, Moldovával és nem utolsósorban Kijevvel. Nem maradhatunk tétlenek, lépni, válaszolni kell, most. Ellenkező esetben Donyeck helyett Ungvárnál fogjuk megvívni a következő stratégiai játszmát, lényegesen nagyobb tétekkel és egy elveszített Ukrajnával a hátunk mögött.

A szerző külpolitikai elemző