Mi három és fél?

Nem tehetek róla, amióta a Pék Zoltán ügynöksége szervezésében Tornalján megrendezendő kétnapos I. Nemzetiségi Fesztiválra a kulturális tárca pályázatán a „szakmai bizottság” által megítélt 3,5 millió koronás támogatást firtatom, ez az ősöreg adoma egyre gyakrabban jut az eszembe. Pedig egyáltalán nem vicces az ügy. Inkább csak tragikomikus. Tegnapi lapszámunkban például a nagyszabású fesztivált szervező ügynökség tulajdonosa felháborodva reagált előző napi cikkemre. A következőket kifogásolja:

1. Először is, hogy a fesztivál részleteit taglalom az ő megkérdezése nélkül. Nos, Pék Zoltánnak végül is megadatott az információk közzétételének lehetősége (ezek nagyrészt a minisztérium honlapján is hozzáférhetőek), sőt így arra is módja nyílott, hogy megcáfoljon. Ehelyett viszont csupán tovább mélyítette kételyeimet.

2. „A kulturális minisztérium hivatalos formában még nem értesített a pályázat elnyeréséről, a szerződés aláírásáról még szó sem volt, egyesek viszont már a tervezett fesztivál programját is tudni vélik. A pontos program még nem állt össze”. Tehát a MUSIC-ART pályázati anyagában nem szerepel részletes műsorterv, következésképp aprólékos költségvetést sem tudtak hozzá csatolni. Ezek után kíváncsi lennék, mit tartalmazott a pályázatuk? De még ennél is jobban érdekelne, hogy ha mindezen dokumentumok hiányoztak – vagy olyan képlékenyek voltak, mint a Száztagútól a görögországi gyermektánccsoportig ívelő, kaméleonként változó tervezetek – a bizottság milyen szakmai érvek alapján ítélt meg éppen 3,5 milliót?

3. „Szándékos rosszindulatnak tudom be, hogy a cikk írója ennek ellenére leszögezte, hogy a műsorban fellép a 100 tagú cigányzenekar is”. – Én viszont a következőket írtam: „a rendezvény programjának tervezetében ők is ott szerepelnek”. És ugyanezt állítja Tornalja polgármestere, Dubovszky László (nyilatkozatát lásd az első oldalon). „De még ha úgy is lenne, a romák, avagy a cigányok is a kisebbség részét képezik”. – Ez bizony igaz. Csakhogy én folyamatosan a szlovákiai magyar „élő kultúra” számára elkülönített pénzekről beszélek. Arról a parlament által megszavazott, tehát törvényerőre emelkedett támogatási keretről, amelyet a törvénykező kifejezetten ennek a kisebbségnek a kultúrájára szánt. A Száztagú Cigányzenekar székhelye pedig Magyarország. Tevékenysége képezheti ugyan a magyar kultúra részét, de semmi esetre sem kifejezetten szlovákiai magyar. És nem az a bulgáriai bolgár és nem az a görögországi görög felnőtt, ifjúsági és gyermekcsoport sem. Persze mindezeket nem feltétlenül kell tudnia Pék Zoltánnak. Egészen pontosan tudnia kéne viszont a „szakmai bizottságnak”, amelynek – egyébként érthetetlen módon – két minisztériumi tisztségviselő is tagja volt. (Itt jegyzem meg, hogy B. Kovács István, akit szintén jelöltek ebbe a bizonyos bizottságba, különböző félreértések folytán végül is nem vett részt a testület ülésén, ezért hát – saját elmondása szerint – annak döntéseivel sem tud azonosulni.)

4. Végül pedig: „Felháborítónak tartom a cikk azon részét, mely arról szól, hogy az összeg a Music Art számláján fog megjelenni. Ez az állítás azt bizonyítja, hogy a cikk írójának fogalma sincs róla, hova kerül ez a pénz, a pályázat nyertese hogyan férhet hozzá. E célból külön számlát nyitnak, melyről a beérkezett összeget a megadott feltételek szerint lehet meríteni, a megadott célra.” – Sajnos, Pék Zoltán slusszpoénnak szánt három mondatából csupán az az állítás állja meg a helyét, hogy „a cikk írójának fogalma sincs róla, hova kerül ez a pénz”. A fönt említett „külön számlát” ugyanis egészen biztosan nem az én nevemre nyitják majd meg valakik. Azt a „külön számlát” egészen biztosan a Musik Art nevére nyitja majd meg a tulajdonos. És ő fog róla meríteni is, úgymond, „a megadott feltételek szerint”. De melyek ezek a feltételek, ha a mai napig sem ismeretes a részletes műsorterv, és ami ebből következik: a szabályoknak megfelelő aprólékos költségvetés? Különben is: mi mennyi?