Rigó, rigó, el ne szállj soha már!

Első filmje, az Egy csepp napfény Locarno fesztiválján szállt magasra. Két ember Tbilisziben, a társadalom peremén: testéből él a nő egy luxushotel földalatti részlegében, csapdába esett a nigériai migráns, aki nem Grúziát, hanem az egyesült államokbeli Georgiát vette célba. April és Dijen között különös kapcsolat bontakozik ki.

Második filmjében, a Wet Sandban felakasztva találnak egy szerelmi életét titkon megélő falusi nőt.

Naveriani új filmje, a Rigó, rigó, szederinda Cannes tavalyi meglepetése, de nyert Cottbusban, Szarajevóban és a miskolci CineFesten is. Rendezője 1985-ben született Tbilisziben, ahol monumentális festészetből diplomázott, majd Genfben tanult formatervezést, és csak ezután döntött a filmrendezés mellett. Emig-rációba kényszerülve Zürichben él, ahol szabadon alkothat, mert a grúz kormány betilt és cenzúráz, hatalmát fitogtatva ellenőrzés alatt tartja a művészeket, és csak a nemzeti érzelmeket erősítő filmeseket támogatja.

A régi idők grúz filmjeit a római Cinecitta császára, Federico Fellini is megkönnyezte, akiről ország-világ tudta, hogy nehezen fakad sírva. Könnyeket csal a néző szemébe Elene Naveriani varázslatosan szép filmje, a Rigó, rigó, szederinda is.

Etero, a történet főhőse maga a filmbeli érett szeder. Édes is, fanyar is, szelíd is, tüskés is. Későn érkezik életébe a szerelem. Negyvennyolc éves, amikor először könyörgi ki a teste, amire már régóta vár. Egy eldugott, sivár falucskában járunk valahol a grúz hegyek között. Kisboltot vezet a nő, nem sok áruval kecsegtető drogériát. Anyja nem sokkal azután halt meg, hogy világra hozta, de már az apját és a bátyját is elveszítette. Senki nem áll mellette. Szerelmes egyszer volt, iskolásként, egy gyönyörű lányba, akit csak kihasználtak a fiúk. A kisbolt a mindene. Nyitástól zárásig az élteti. Kora, egyedülléte, szemmel látható belső magánya miatt még a barátnői is lenézik. Nyelvüket örökké rajta köszörülik. Még akkor is, amikor Etero életébe belép egy férfi, amit titkol előttük.

Hétköznapi történet, mély, őszinte érzelmekkel.

Murman már nagyapa, unokái vannak. Ő szállítja az árut Etero boltjába. Mosószereket, sampont és más piperecikkeket. Etero húsz éve pakolgatja a boltot. Rendes nő. Apja nem szidta, nem verte sosem, csak éppen őt vádolta anyja haláláért. Egyedül a bátyjától tartott. Neki gyakran eljárt a keze. Ha lázad vagy tombol a lelke, Etero a hegyek között, egy sebes folyócska partján keres nyugalmat dúsan termő szederbokrok alatt, ahol fekete rigók tanyáznak. Azokat csodálja hosszasan. Közben folyóra néző házról és datolyaszilváról álmodik.

Férfiról ritkán. Megkövesedett magányát egy nap mégis megtöri valaki. Etero szemében fellobban a vágy. Ott, a kisboltban, életében először odaadja magát Murmannak.

Kapcsolatukra nem derülhet fény. Murman hetente szállítja az árut, így hetente magukra zárhatják a boltot. Jó erőben van a férfi, még nem őszül a nő, sima a bőre, szép a tartása. Szívét-lelkét, teste minden porcikáját átadja az érzelmeknek. „Hogy lett belőled ilyen kedves öleb a farkasok között?” – kérdezi a férfit, akinek hosszasan őrzött ártatlanságát adta. De még mindig büszkén vállalja függetlenségét, szabadságát. Neki senki ne hazudja, hogy szereti. Belőle ne ábránduljon ki senki.

Etero élete hirtelen új távlatot kap. Vagy mégsem? Murman egy nap bejelenti, hogy kamionsofőr lesz, építőanyagot fog szállítani Törökországba. Hívja, vinné magával Eterót. A királynőm vagy, mondja neki, a nő mégsem tart vele.

A történetnek nem itt van vége. Elene Naveriani mesterien fűzi a szálakat. Eterónak meg kell küzdenie saját érzéseivel és azok következményeivel.

A szerelem nem korhoz kötött, biztatja nézőit a rendezőnő. Szeretni sosem késő. A társadalmi konvenciók is felrúghatók, csak belső erő, emberi méltóság, kitartás kell hozzá. Etero ötven előtt két lépéssel úgy vállalja fel idősödő, megfáradt testét, akár egy húszéves, karcsú lány, aki elégedetten csodálja magát a tükörben. Eka Csavleisvili alakításában pedig ez is ott van: szégyenérzet nélkül, teste minden vonalát felvállalva öleli magához korban hozzá illő szerelmét, akit Temiko Csicsinadze formál meg ugyancsak érzékenyen. Jeles színészek mindketten. Szavak nélkül is képesek elhitetni velünk mindazt, amit a lelkük mélyén élnek meg.

Magyar a film operatőre: Pákozdi Ágnes. Ő fényképezte a rendező minden eddigi alkotását. A megejtő szerelem és az érzéki varázs mellett ebben a filmben nemcsak a természet, hanem a megfáradt testek szépségét, teljes érvényességét is meg tudta fogni. Igazi filmes csemege a Rigó, rigó, szederinda. Svájci pénzen forgatott művészi alkotás napjaink Grúziáját is megmutatva. Rendkívüli tehetségű alkotók munkája, amely a grúz filmművészet elévülhetetlen hagyományaiból táplálkozik Danyelija, Joszeliani, Abuladze és Senge-laja nagyságához felzárkózva.

A szerző a Vasárnap munkatársa