Mennyit ért Bukarestnek egy romániai zsidó?

Mintegy 200 ezer zsidót adott el Izraelnek a kommunista Románia 1950 és 1989 között. Ebből 160 ezret ipari és mezőgazdasági termékekért, illetve beruházásokért engedtek kivándorolni Izraelbe, míg 40 ezerért készpénzt, kemény valutát kértek az akkori román hatóságok. További, mintegy 30 ezer zsidó ellentételezés nélkül kapott kivándorlási engedélyt Bukaresttől. Egyebek között ezeket az adatokat tartalmazza a Zsidók megváltása című, Bukarestben és Washingtonban a napokban piacra kerülő könyv, amelyet Radu Ioanid román származású amerikai történész, a washingtoni holokauszt múzeum vezető tudományos munkatársa írt román, izraeli és amerikai levéltári kutatások alapján.

„Románia 1950-ben kezdte meg a zsidók árusítását Izraelnek, s ez folytatódott 1951-ben, majd 1958-1959-ig megszakadt. Ezután felújították, s zavartalanul folytatódott egészen a rendszerváltás évéig” – nyilatkozta a Jurnalul National című bukaresti lap tegnapi kiadásában megjelent interjújában a történész, aki 1987-ben emigrált az Egyesült Államokba.

Bukarest az első időszakban – hogy a titkos üzlet ne tűnjék egyszerű rabszolga-kereskedelemnek – elsősorban olajipari berendezéseket és agráripari termékeket kért Izraeltől, amit készpénzzel egészítettek ki. Később Izrael már csakis kemény valutával fizetett, amelyre egyre nagyobb szüksége volt az ország állítólagos „Aranykorszakában” uralkodó Nicolae Ceausescu pártfőtitkárnak és államfőnek.

„A rendszer utolsó szakaszában, amikor Bukarest már készpénzt követelt a zsidókért, egy-egy személy ára 2200-3300 dollár között mozgott. Ezt különféle kereskedelmi tranzakciók egészítették ki, minek következtében Románia külkereskedelmi mérlege Izraellel magasan aktív volt, s egy-egy személy ára így végül legalábbis megduplázódott. Kiskorú gyerekekért és nyugdíjasokért Bukarest nem kért ellentételezést” – állítja Ioanid.

A történész szerint az idevágó dokumentumok nagyon jelentős része továbbra sem kutatható. Minden érintett országban titkosítva van, hiszen az ügyeket a titkosszolgálatok bonyolították le.

Ioanid az általa áttanulmányozott anyag alapján úgy véli, hogy Bukarest három ok miatt döntött a romániai zsidók kiárusítása mellett: az ország valutaszükséglete, az antiszemitizmus, valamint a nyugati befolyás megszerzése miatt. Izrael pedig elsősorban erkölcsi és vallási okokból ment bele ebbe a vitatható emberkereskedelembe. „Látni kell a különbséget a között, aki eladja állampolgárait, és a között, aki megveszi őket, hogy visszaadja szabadságukat” – mondta Ioanid. Leszögezte, hogy Romániához hasonló emberkereskedelmet a volt kelet-európai szocialista országok közül csak a Német Demokratikus Köztársaság folytatott, amely Nyugat-Németországba adta el állampolgárait márkáért.

Megjegyzem, hogy Bukarest az említett időszakban több ezer német kisebbségit is eladott Nyugat-Németországnak. A kivándorlás engedélyezéséért kért pénzt akkor azzal magyarázták, hogy a szocialista állam sokat költött a távozó személyek iskoláztatására stb., így joga van ennek egy részét visszakérnie.