Mennyi az annyi?

Márpedig a kutatási minta és a kutatási módszer azt sejteti, korrekt adatról, tisztességesen felmért bérszintről lehetne szó.  Bevallom, az ezer euró meglepett, ha a nyolcszázat láttam volna, magam is átsiklok az ügynökségi listán. Honnan jön ez az adat? Mire alapozzák a kutatók, hiszen, mint tudjuk, Szlovákiában az ezer euró már amolyan álombér az átlagos munkavállalóknál.  Megnyugodhat a tisztelt olvasó, az álombér megnevezés is helytálló, mert bár a bevezetőben szereplő adat valós, a számok komolyabb áttekintése után megértjük, miért valós valahol, és miért álom másutt.  Először a minta. A szociális tárca megrendelésére nagyjából 21 ezer munkáltató egymillió munkavállalójának adatait feldolgozva születtek meg az eredmények. Ekkora mintánál a statisztikai hiba lehetősége föl sem merülhet. A módszertan leírásából kiderül, hogy a kutatás a második negyedév valóban kifizetett béreit tartalmazza, a statisztikai hivatal módszerétől eltérően, ahol a deklarált bérek szerepelnek, sokszor olyanok, amelyek betegállomány vagy nem tisztességes vállalkozás következtében nem kerültek a munkavállaló számlájára. Ha megnézzük az óriásminta kor szerinti, vagy éppen regionális bontását, akkor látjuk, hogy az adatok nem olyan rózsásak, mint ahogy az elsőre tűnik.  Persze, Pozsony és környéke. Az vezet. Átlagbér bruttó 1305 euró. Ellenben a Kassa és Nagyszombat megye már csak 920 eurót mutat, a legkevesebbet az Eperjesi kerület, 760at. Ebből még nem lenne ezereurós átlag. Ha megnézzük a korösszetételt, mindjárt árnyaltabb a kép és nagyobb az olló. A legmagasabb kifizetett átlagbér a 30-44 évesek csoportjában tapasztalható: 1039-1075 euró között mozog. A legalacsonyabb a kezdőké, 20 év alatt 564, 20-24 között 673 euró az átlag.  Ugyanúgy nagyobb az olló a szakképesítés terén: a képesítés nélküliek átlaga 627 euró, a felsőfokú képesítésnél (feltéve, hogy szakirányú, a taxivállalatnál a diplomás politológus képesítés nélkülinek tekintendő) meghaladja az 1400 eurót (ez utóbbi adatot az ötszázalékos beígért pedagógusbér-emelés idején elgondolkodtatónak, ha nem egyenesen felháborítónak tekinthetjük).  S most jön a java: a felmérés bevallottan a kifizetett, közel egymillió bér alapján született. Tehát nem bruttó alapbérről írunk, a nyilvánosságra hozott adatokban nem szerepel, vajon nyolcórás munkaidőre kifizetett bérről van-e szó, s gyanítjuk, nem. Bruttó bérekről beszélünk, amibe a nyári prémium (ha volt), ugyanúgy beleszámít, mint minden bérjellegű juttatás, ergó túlóra, helyettesítés, munkaszüneti és ünnepi pótlék, veszélyességi pótlék. Nem kerülhetett be ugyanakkor semmilyen nem bér jellegű támogatás - más szóval kafetéria, tehát étkezési hozzájárulás (ebédjegy), ahol van üdülési hozzájárulás vagy a cégek szociális alapjaiból pénzelt sport és szabadidős tevékenységek. Bár mindet a béralapból számítják ki, nem számítanak bérnek, még ha „készpénzesítette" is azokat a munkáltató.  A reálbérek ilyen nagy mintájú felmérése és az a tény, hogy a valóban kifizetett bérek kerültek a statisztikába, azért egy kicsit árnyalhatják a Szlovákia, mint nyomortanya képet. A másik oldalon e felmérés szerint igenis érthető, hogy a nagy munkanélküliséggel sújtott, valamint kisbérű régiók miért hajlamosak a populista politikai erőket támogatni. Egy kérdésre viszont ez a felmérés sem ad választ: ugyan vajon Pozsonyban és környékén miként élvezhetnek a populisták az elviselhetőnél nagyobb támogatottságot.