Megyei katyvasz

Nyitra és Besztercebánya megyében sem lesz széles jobboldali koalíció – derült ki a hét elején. És azt még nem lehet tudni, a többi régióban hogy alakul a helyzet. Nem mintha nagy meglepetésként hatna mindez, ám újabb kínos magyarázkodásra kényszeríti a Népi Platform három pártjának elnökét. Főként persze a KDH vezetőjét, mivel mindkét megyében a kereszténydemokraták paktáltak le az országos szinten főgonosznak tartott Smerrel. Ettől persze az SDKÚ sem volt messze, sőt lehet, hogy Nyitrán napokon belül csatlakozik a megállapodáshoz – amint rájönnek a párt tagjai, hogy a szlovák koalícióval megszerezhető hét képviselői hely több, mint a nulla. Ugyanis az SDKÚ-nak egyedül vagy a lepkeszellentésnyi helyi támogatottsággal rendelkező új pártokkal karöltve valószínűleg többre nem lenne esélye. A helyi politika más, mint az országos – szokták mondani az illetékesek. Ebben van is igazság, meg nincs is. Egyrészt valóban vannak helyi specifikumok, melyekre oda kell figyelni. Más egy késmárki vagy füleki jobboldali szavazó értékrendje és prioritásainak listája, mint egy pozsonyi jobboldali választóé. Ám a különbségeknek elsősorban a helyi programokban kellene megnyilvánulniuk, nem a koalíciókban. Avagy: miért lesz valaki – regionális politikusként – kereszténydemokrata párt tagja, ha közelebb áll hozzá a szocialistákkal való együttműködés, mint egy másik jobboldali párttal? Országos szinten elvi kérdésekről, értékekről beszélünk, helyi szinten pedig csak érdekekről? Helyben a célok közösek: az iskola, az utak, a kórház működtetése – mondják erre, itt nem elvont politikai problémákról beszélünk. És országos szinten nem ugyanezek a célok? A különbség az egyes ideológiai táborok között sokszor a közjóhoz vezető útban keresendő – ez viszont regionális szinten is igaz. Vagy legalábbis így kellene, hogy legyen. A megyei szinten csődöt mondott jobboldali együttműködésnek van egy negatív hozadéka a kampányt illetően is: nem lehet a választásokat a Smer elleni országos szintű „népszavazássá” változtatni. Ezt Lucia Žitňanská vetette fel hónapokkal ezelőtt, mondván, így jobban lehet mozgósítani a fásult jobboldali szavazókat – még ha kicsit populista módon is, hiszen egy regionális választás nem szólhat az országos politikáról. Ebben igaza is volt. Keresztbe-kasul kötött koalíciókkal viszont ez nem fog menni. Az alacsony részvétel – négy és nyolc éve is katasztrofális volt – pedig hosszú távon jól jön majd Robert Ficónak. Decemberben ugyanis előveheti hárommegyés tervét, mondván: az emberek sem érzik magukénak a jelenlegi felosztást, térjünk vissza a „szocialistához”. Ez pedig egyértelműen rossz lenne nekünk, magyaroknak – főként azért, mert Fico a „hármas” megoldásba valójában az önkormányzatiság megkurtítását csomagolná, a központi kormányzat által kinevezett hivatalnokokkal feltöltve az eddig választott képviselő-testületeket. Persze a magyar képviselet – az önkényesen meghúzott megyehatárok miatt – ma is csak részeredményeket tud elérni, de nagyon nem mindegy, hogy a megyei képviselők 15–30 százaléka magyar-e, vagy csak 5–10 százaléka. Novemberben, amikor az urnákhoz járulunk, erre is gondolnunk kell.