Megvolt az útkeresés, jöhet a helykeresés

Itt van tehát, ami még nem volt. Az országnak olyan kormánya lesz, amelynek minden tagja hasonló nézeteket vall, így elvben felesleges fékek nélkül dolgozhat. Ez főként a gazdaságpolitikára igaz, a választások előtti nagyszámú elemzés a koalíció tagjait mind-mind egymás mellé rendezte (az MKP programjának nézzük el a balos beütéseket).

Szerencsénk van, áradoznak sokan, épp a legérzékenyebb időszakban jutottunk történelmi esélyhez. Az örömmel azért várjunk még egy-két hétig. Elsőként a kormányprogram mutatja meg, mennyire is gondolják komolyan politikusaink a nagy változást. Mert más a választási program és a nagygyűlési retorika, s más olyan rendelkezések bevezetése, amelyek miatt esetleg évekig nem mehetnek nyugodtan végig az utcán.

Ha ugyanis komolyan vesszük a másfél éven belüli uniós tagságot, akkor nyilvánvaló, hogy ezzel egyidejűleg vége a szlovák társadalom megoldatlan strukturális problémái 12 éve tartó céltalan görgetésének is. Bárki kerülne is hatalomra, két választása lenne: vagy kezeli őket, vagy lemond az integrációról. Ilyen szempontból valóban történelmi esély, hogy olyanok lesznek döntési pozícióban, akiktől a leginkább elvárható a reformigyekezet. Viszont egyáltalán ne irigyeljük őket és magunkat sem. Az említett szervezeti változtatásokkal kapcsolatban a Mečiar-kormányok hamisítatlan struccpolitikát folytattak, de a Dzurinda-kabinet is legfeljebb egy szárnyaszegett madárka szintjéig jutott el. Jó-jó, béklyóként a lábukon csüngött a baloldal, de azért ritkán láttuk, hogy a történelmi felelősségük tudatában lázadtak volna a gyorsabb haladás érdekében. A sors fintora, hogy végül mégiscsak ők fejezik be a játszmát, és amit négy évig halasztgattak, most halmozottan rakják majd a nyakunkba. Kicsit meg is rettentek tőle, legalábbis erre utal az a hír, hogy a szociális ügyi minisztérium gazdájaként egyik párt sem szeretne bekerülni a történelemkönyvbe.

Tény, hogy csatlakozó ország külügyminisztereként sokkal kellemesebb feladat Brüsszelben parádézni, mint a nyugdíjreformmal bíbelődni, de mi épp ezt várjuk tőlük és ezért szavaztunk rájuk. A parlamenti többség ugyan hajszálnyi, de legalább feltételezhető, hogy aki rájuk szavazott, tudta, mit tesz, és hajlandó elviselni az elkövetkező éveket. Ezeket pedig nevezhetjük a kettős megpróbáltatás időszakának.

Ha a jobboldali koalíció komolyan gondolja a kormányzást, akkor a jövő év elején meg kell lépnie azt, amiről a Dzurinda-kormány az utolsó két évében lemondott. Nem csak az áremelésekről van szó, hanem egy sor egyéb intézkedésről is, szinte a közigazgatás minden területén. De bármekkora terheket jelent is ez, így még csak az uniós életre éveken keresztül folyamatosan készülő szomszédainkat közelítenénk meg.

A kormányidőszak második felében ezt követné az uniós csatlakozás, amely bizony a hétköznapi életben egyáltalán nem csupán kellemes változásokkal jár majd. De ha másként nem, akkor legalább lélekben épp ennek a koalíciónak a szavazói készültek fel ezekre a csapásokra azért, hogy néhány év múlva úgy élhessenek, mint akármelyik határ menti osztrák falucska lakói. Azzal kapcsolatban, hogy a híres-nevezetes jobboldali koalíció valójában mire is lesz képes, szilveszterre egyértelmű választ kapunk. A kormányprogramból kiolvashatjuk, mekkora tettekre vállalkoztak, a jövő évi állami költségvetés pedig egyértelműen bebizonyítja, hogy ebből mit is gondolnak komolyan.

Ezek után pedig jöhet a munka, ők reformálni fognak, mi pedig igyekszünk megtalálni a helyünket a változó rendszerben. Unalomtól vélhetőleg nem kell tartanunk, sőt biztos, hogy az elkövetkező évek dinamikája legfeljebb a tíz évvel ezelőtti mozgásokkal mérhető csak össze. Most azonban az előttünk lebegő cél más. Akkor egy összeomlott, megbukott rendszer romjairól menekültünk. Most azonban egy működő rendszert kell megértenünk és megtalálnunk a helyünket benne. Az új rendszer nem feltétlenül lesz kellemes, de remélhetőleg nagyobb mozgásteret kínál minden igyekvő embernek, így évről évre többen lesznek, akik úgy érzik, révbe értek, és érdemes volt évekig küzdeni érte.