Megelőző háború

Irak állítólag feltétel nélkül hajlandó visszafogadni az ENSZ fegyverzetellenőreit. Várjuk ki a végét, a bagdadi bejelentéseket az utóbbi években mindig fényévek választották el a valóságtól, így a gyanú, hogy Szaddám Huszein csupán időt akar nyerni, több mint indokolt. Egyébként is: az iraki bejelentés egyik közvetlen előzménye az volt, hogy már Szaúd-Arábia is támogatná a megelőző háborút, ha az ENSZ rábólintana. ĺgy az alapkérdés továbbra is az, lesz-e háború, és az mennyire indokolt. Elég áttekinteni azt, mi minden változott Bush múlt csütörtöki, tetszik vagy sem, de méltán történelminek nevezett ENSZ-beszéde óta. Az ellenőrök visszaengedése csupán egyike volt a Bush által szabott feltételeknek. Az amerikai elnök a terrorizmus támogatásának befejezését, az iraki lakosság bántalmazásának beszüntetését, a demokratikus rezsim megteremtését is követelte Bagdadtól. Ezeknek egy diktátor aligha tud megfelelni, s több mint valószínű, hogy nem is akar. Amit Szaddám akar, az a vezető pozíció megszerzése az Öbölben, s ezt nemcsak Amerika nem akarja, de több arab ország sem. Ezért mégsem annyira meglepő a szaúdi fordulat, ezért van szertefoszlóban a franciák ellenkezése is. Miért olyan sürgős Bushnak a katonai csapás? Figyeljünk a washingtoni érvekre: az amerikaiak nem állítják, hogy kétségkívül meglevő vegyi és biológiai arzenálja mellett Szaddámnak már van atomfegyvere, hanem azt, hogy pár hónapon belül képes azt létrehozni. Ha már volnának Iraknak nukleáris eszközei, az amerikaiak nem vállalhatnák a megelőző csapás kockázatát. Pillanatnyilag nemcsak az atomnagyhatalmak, hanem a regionális atomhatalmak is kellő visszafogottságot tanúsítanak, így Izrael is, és minden köztük levő feszültség ellenére India és Pakisztán is. Szaddám az utóbbi húszegynéhány évben több háborút robbantott ki: 1980-ban Irán ellen, 1990-ben megszállta a védtelen Kuvaitot, s mintegy mellékesen saját lakossága, történetesen az ott élő kurdok ellen 1988-ban bevetette vegyi fegyvereit. Az Irak elleni háború lehetőségét tekintve a vélemények sokasága a következő két pont közötti skálán helyezkedik el. Az egyik: az amerikai fenyegetőzés csupán egy nagy médiablöff, hogy nyomást gyakoroljanak Szaddámra.

A másik: bármit tesz Irak, mindenképpen lesz háború, mert Bush akarja. Nos, ha katonai eszközök nélkül is sikerül kizárni a Szaddám jelentette, senki által sem vitatott biztonsági veszélyeket, nem lesz háború. Ellenkező esetben igen, és különböző világpolitikai szempontok miatt nem valószínű, hogy az ezzel kapcsolatos majdani BT-határozatot akár az oroszok, akár a kínaiak megvétóznák. Azt se feledjük, ha Bush történetesen 1991 elején kezd háborút az afganisztáni tálib rezsim és az al-Kaida ellen, mondván, fennáll a veszélye annak, hogy bin Ladenék romba döntik az ikertornyokat meg a Pentagont, senki sem hitte volna egy szavát sem. És most lehet meditálni azon, hogy mennyire erkölcsös a Bushnak tulajdonított új amerikai doktrína, a megelőző háború doktrínája, amely pedig csöppet sem új. Amiért az USA nem fog elhamarkodottan lépni, az, hogy jó néhány, az esetleges háború utáni helyzettel kapcsolatos kérdés tisztázatlan. Például előbb meg kell oldani a Szaddám utáni Irakban az utódlás problémáját. Milosevics sem önmagától bukott meg és állt a hágai bíróság elé.