Megbeszéljük!

Javában zajlanak „Beszéljük meg!” vitafórumaink, melyeken a Magyar Közösség Pártja bemutatja „A szlovákiai magyar közösség megmaradásnak és gyarapodásának, valamint Dél- Szlovákia gazdasági felzárkóztatásának intézményi feltételei” című dokumentumát. Hívhatjuk bárhogy a dokumentumot, egy mozzanatát ki kell emelnünk: ez nem holmi látomás, káprázat, ez közösségünk, régióink valós helyzetének elemzése és egy megfogható jövőkép alapjainak dokumentuma.

A lakossági találkozók lehetőséget adnak, hogy mérleget készítsünk a hozzászólásokról, véleményekről. A dokumentum ismertetésekor szinte az összes helyszínen döbbent arckifejezéseket láttunk, amikor feltártuk régióink gazdasági kiéheztetésének bizonyítékait. Hogy az olvasó is értse, az Európai Unió 2007–2013-as tervezési időszakának támogatásai vonatkozásában a magyarok által lakott régiók szinte minden esetben a nagyon alacsony szinten támogatottak között voltak. Néhány konkrét példa ennek szemléltetésére: csatornázásra a Malackai járásban 480 euró/lakos összeg jutott, a Dunaszerdahelyiben 47 euró. Az árvízvédelem esetében a legtámogatottabb járás a Miavai volt 273 euróval, a Dunaszerdahelyi 0 (azaz nulla!), ugyanúgy, ahogy nulla volt az Érsekújvári, a Rimaszombati, a Nagymihályi vagy a Rozsnyói járás támogatása is. Hosszan sorolhatnánk még a tényeket, de nem ez a cél, hanem az, hogy megmutassuk: régiónk „legrosszabb” gazdája a központi kormány, hiszen a fentiek két Fico- és egy Radičová-időszak eredményeit tükrözik. A rendezvényeken szinte egyöntetű véleményként hangzik fel, hogy ezeket az a adatokat nagydobra kell vernünk, hangsúlyosabban meg kell jelentetnünk, hiszen régióink leszakítottsága miatt az ott élő szlovákokat, romákat és más nemzetiségűeket is hátrányok érik. Közös érdekünk, hogy a mai megyerendszer – a természetes régiók alapértelmezése mentén, széles körű és sajátos jogkörökkel, valamint önálló finanszírozás megteremtésével – módosításon essen át. Magyarán: újra kell gombolnunk a kabátot a megyei önkormányzati rendszer vonatkozásában is!

Más kérdés, hogy közösségünk fogyása, a magas munkanélküliségi ráta, a munkahelyteremtő beruházások hiánya, jogállásunk, nyelvhasználati lehetőségeink, az iskolák leépítésére, bezárására tett lépések mind azt mutatják: saját ügyeinket saját hatáskörben – nekünk magunknak – kell kezelnünk, mégpedig úgy, hogy ahhoz a források is saját rendszerben jönnek (jöjjenek) létre. Mondhatjuk ezt önigazgatásnak, önrendelkezésnek vagy autonómiának is, egy dolog biztos, meg kell nyitni azokat a kérdéseket, amelyek elhallgatása közösségünket a mai helyzetbe, lelkületét tekintve pedig – az általam – közösségi Stockholm-szindrómának nevezett állapotba juttatta.

Őry Péter, az MKP alelnöke