Még néhány szó Csernováról

Röviden az eseményeket a következőképpen foglalhatjuk össze. A ma már Rózsaheggyel összeépült Csernován a helybéliek templomot építettek. Ennek felszentelésére a település szülöttjét, Andrej Hlinkát kérték föl, aki sokat tett azért, hogy a templom elkészüljön. Csak hát Hlinka ennek nem tehetett eleget, mivel Párvy Sándor (1848-1919) szepesi püspök részben, majd teljes mértékben eltiltotta hivatásának gyakorlásától. Ugyanis a lobbanékony plébános az 1906-os választások idején Vavro Šrobár mellett korteskedett. Amiatt kellett bíróság elé állnia, mert – a vád szerint – a magyar nemzetiség ellen uszított és izgatott választási felszólalásaiban. Ismerve Hlinka lobbanékony természetét és írásban megjelent véleményeit, ez a vád nem tűnik egyáltalán túlzó megállapításnak. Majd az a gyanú merült föl, hogy rózsahegyi plébánossá való megválasztására nem a legtisztességesebb körülmények között került sor. Párvy a Vatikánnál szimóniával (szentségárulással), azaz lelki dolgokkal, egyházi tisztségekkel vagy javakkal való, nyerészkedéssel, ezek áruba bocsátásával vádolta meg Hlinkát.

A plébános kihasználva a rendelkezésére álló időt, saját ügyében elutazott Bécsbe, majd Rómába, s azután cseh- és morvaországi körútra indult, ahol mint hőst és vértanút ünnepelték. Ott érte a csernovai tragédia híre. Itt is elkapta a hév és tett néhány meggondolatlan kijelentést, ami miatt, még további büntetést róttak ki rá. 1906 végén a rózsahegyi megyei bíróság két évre ítélte a fentebb említett vádak miatt. Büntetését Szegeden kellett letöltenie 1907. november 30. után.

Hlinkának az ügy lezárásakor bocsánatot kellett kérnie püspökétől. Az is eléggé beszédes tény, hogy a Vatikán a történtek után mint „sacerdos turbulentusra” (zajongó, háborgó, forrongó pap) tekintett, s a Csehszlovák Köztársaság megalakulása után nem volt hajlandó őt olmützi püspökké kinevezni.

Csernova lakossága hibásan mérte föl lehetőségeit, hiszen Hlinka semmi esetre sem szentelhette volna föl templomukat. Párvy a szlovák Martin Pazúrik (1859-1936) liszkófalui dékánt bízta meg az ünnepélyes szertartás elvégzésével, aki Pereszlényi Zoltán szolgabíróval és tizenhárom szlovák anyanyelvű csendőrrel érkezett. A lakosság meg akarta akadályozni a felszentelést és körülvette az érkezőket. Az első kocsin ülő Veverica járási hajdú – aki csernovai születésű szlovák volt – még jobban felzaklatta a tömeget pökhendi viselkedésével. Ugyanis ostorral korbácsolni kezdte az embereket. Miután a csendőrparancsnoknak nem sikerült feloszlatnia a tömeget, tűzparancsot adott. Tizenöt ember veszítette életét és nagyjából kilencvenen sebesültek meg. A hajdú később megtagadta a tanúvallomást a bíróság előtt, mivel rokoni kapcsolatban állt két vádlottal. 1908 március elején 40 vádlottat ítélt el a rózsahegyi bíróság 6 hónap és 3 év közötti szabadságvesztésre, hat személyt fölmentett. A történethez hozzátartozik, hogy sokáig Pazúrikot tartották a tragédia egyik fő bűnösének. 1918 után Hlinka rehabilitálta és annak közeli munkatársai közé tartozott.

Az államhatalom beavatkozásáról volt tehát szó a tiltakozó parasztokkal szemben, amiben semmi nemzetiségi szempont nem játszott szerepet. A rendcsinálás ilyen módja semmi esetre sem volt szerencsés és humánus, az nem vitás. De nem szabad szem elől tévesztenünk, hogy Romániában ugyanabban az évben tört ki az utolsó európai parasztfelkelés. A hadsereg 11 000 parasztot mészárolt le. 1904 elején Szentpéterváron több mint 1 000 munkást ölt meg a katonaság. De az I. Csehszlovák Köztársaságban is a csendőrség több alkalommal fegyverét használta a sztrájkoló munkások ellen.

A csernovai tragédia tehát önmagában semmi esetre sem volt a maga korában rendkívüli esemény. Rendkívülivé a nemzetközi visszhang tette, mely nemzetiségi összecsapásként értelmezte az ügyet. Ez sokat ártott a Magyar Királyság megítélésének, de a csernovaiaknak semmit sem segített.

A Monarchia idejében az államfogház nem jelentett a politikai foglyoknak különösebb megpróbáltatást. Hlinka cellája alig különbözött bármely kolostor szerzetesi cellájától. A páter szabadon olvashatott, imádkozhatott, levelezhetett és egyéb intellektuális tevékenységet folytathatott. Miután Hlinka letöltötte a 27 hónapot és egyházi vonalon is rendeződtek ügyei, 1910-ben felszentelhette szülőfaluja templomát. Mikor azután a csehszlovák hatóságok 1919. október 12-én éjfélkor – választott képviselőként – letartóztatták és a morvaországi mírovi börtönbe szállították hazaárulás vádjával, akkor a szegedi államfogház szanatóriumnak tűnt számára, és olyan kifakadásra ragadtatta magát, hogy a csehek egy év alatt több kárt okoztak a szlovákoknak, mint a magyarok ezer év alatt.