Még mélyebb a szakadék

Nem éppen szívderítő adatokat tett közzé a minap a munkaügyi minisztérium. A legfrissebb statisztikája szerint ugyanis tovább mélyült a szakadék a legfejlettebb nyugati és a leginkább elmaradott keleti országrész között. A Pozsonyi kerületben 2005 első negyedévében 5,5 százalékos munkanélküliséget és 22 072 koronás átlagbért tartottak nyilván, a sereghajtó Eperjesiben a 24 százalékos munkanélküliség mindössze 11 949 koronás átlagbérrel párosul. Még komorabb a kép, ha Pozsony és az abszolút utolsó Bártfai járás bérszintjét vetjük egybe, már ha ez egyáltalán lehetséges: a fővárosiak 24 500 koronás átlagkeresete közel háromszorosan meghaladja a bártfaiak 9600 koronás bérét. A Pozsonyi kerület lassan köszönőviszonyban sem lesz az ország többi régiójával; a főváros és vonzáskörzete az egy főre jutó hazai össztermék terén az országos átlag 230 százalékát produkálja, miközben a fennmaradó többi hét kerület egyike sem éri el legalább az országos átlagot. Ennek dacára úgy tűnik, Pozsony kisugárzása már kezd érződni a szomszédos körzetekben: Szakolcától Nagyszombaton át egészen Vágsellyéig szlovákiai átlagszint felettiek a keresetek, és végre a külföldi beruházók zöme sem a Duna-parti várost választja. Ondrej Žember, a külföldi társaságokat becsalogató SARIO állami ügynökség szóvivője közölte, az elmúlt két évben a bejelentett nagyberuházások java a Trencséni, a Zsolnai és a Kassai kerületet választotta, s a felsorolást a Peugeot-Citroen autógyár révén Nagyszombattal folytathatjuk. Előbb-utóbb a leszakadó térségeket támogató uniós strukturális alapok pénzforrásainak jótékony hatása is érződhet. Egyébként nem csekély összegről van szó. Pozsonyt leszámítva az összes többi kerületet elmaradottnak tekinthetjük, amelyek 2004–2006-ban 1,4 milliárd eurónyi, azaz közel 55 milliárd koronányi brüsszeli pénzt használhatnak fel, feltéve, hogy életképes projektumokat dolgoznak ki. Középtávon a Nagyszombat megye és a Vág völgye egészen Zsolnáig jó eséllyel felzárkózhat a közepesen fejlett térségek közé. Sajnos, a keleti országrész és néhány mikrorégió halmozottan hátrányos helyzetén még 5-10 év alatt sem lehet érdemben segíteni. Mindössze annyit lehet elérni, hogy a rászorultak számának csökkenése lehetővé teszi a szociális támogatások célirányosabb juttatását, és a napjainkban elterjedt, jobbára ároktisztításra, szemétszedésre korlátozódó közmunkák mellett bevezetik a szociális agrárprogramokat is.