Meg fognak egyezni

Teljesen nyilvánvaló, hogy Eduard Chmelár politikai formációja sem fogja veszélyeztetni Ficóékat, így inkább azon kellene elgondolkozni, hogy a létező megoldásoknak van-e esélye a Smer egyeduralmának megtörésére.

A jelenlegi állás szerint hiába próbálkoznak, egyetlen párt sem bír látványos szavazói többséget maga mögé állítani, mindenki a saját homokozójában játszik, s közben át-átkiabál a többieknek. De vajon várhatjuk-e egyáltalán, hogy létrejöjjön az egység? Van ennek egyáltalán értelme?

A jobboldal 2012-es választási kudarcához nagyjából két dolog vezetett: közvetlenül a görög hitelről való szavazás, melyet Iveta Radičová összekötött a kormány iránti bizalmi szavazással, és elbukott. Ideológiai összekülönbözés és stratégiai hiba. A választási kudarc másik nagyon fontos oka a Gorilla-ügy. Leginkább az SDKÚ-t érintette, de a többi pártnak is ártott. Persze a Smer szavazói fel sem fogták, noha a pártelnökök közül egyedül Robert Fico járt a hírhedt lakásban. Ha most nézzük a jobboldali pártok támogatóinak összességét, továbbra sem látunk többséget. Hiába alakult meg a Sieť, hiába egyesül az OĽaNO és a Nova, még mindig nem győzték meg az emberek többségét, hogy működőképes alternatívája lennének a Smernek. A szavazók vagy nem bocsátották meg a 2012-es hibákat, vagy nem ezt akarják látni. De vajon valamelyik párt jövő tavaszig megérti, hogy mit várnak el tőle a szavazók? Netalán kiegyezést a Smerrel?

A Smer és Robert Fico személyes zsenialitása abban rejlik, hogy nagyjából egy évtizede megértette, hogy mit akar a baloldali, nemzeti érzelmű szavazói bázis, és azóta nagyjából egyben tudja azt tartani. A jobboldalon viszont mintha mindenki pont fordítva, a szavazókat akarná meggyőzni saját igazáról, de igazi siker nélkül. A jobboldalnak nincs se vezető politikusa, sem pártja, aki köré a többiek odagyűlhetnének. Ha pedig valakinek esélye lenne, azt a többiek visszarántják (lásd Procházka).

Miközben egymást mardossák a pártok, a Smer elnöke is besegít. Fico a szalámitaktikát választja, azaz pár hónapot, vagy hetet szentel egy-egy ellenfélnek (vagy esetleges koalíciós partnernek), hogy gyengítse azt. Tavasszal a KDH-t alázgatták, most pedig a Sieťnek ment neki a miniszterelnök, és nyugodtak lehetünk, hogy a következő hónapokban mindenkire sor kerül még. A Smernek egyértelműen az a célja, hogy ne jöjjön össze a jobboldali többség, és ha valakivel egyezkednie kell, az legyen a lehető leggyengébb.

És ha egy ilyen helyzet áll be, biztosak lehetünk benne, hogy valakivel meg fog egyezni. Nem bűn ez, hiszen minden párt majd a maga kis prioritásait viszi be a koalícióba, és nagyobb lesz az esélye azokat koalíciós partnerként megvalósítani, mint mondjuk ellenzéki pártként. A Smer viszont arra fog játszani, hogy azzal egyezzen meg, aki a legkevesebbet kéri. Viszont az a legkevesebb is több lesz, mint amit a többiek kapnak, akik kívül maradnak. Furcsa játék, ugye? De erről szól a politika.