Még egyszer a tényekről

„Különösen eredményes, ha ‘a tények önmagukért beszélnek’ és a cikk szerzője csak egy-egy megjegyzéssel, olykor csupán egy-két, az írás végén látszólag nyitva hagyott kérdéssel utal a következtetésekre, mintegy az olvasóra hagyván a végső megfogalmazást.” – írja Gombó Pál 1967-ben az akkori újságírás technikai eszköztárát bemutató tankönyvének 48. oldalán, egyfajta magyarázatot szolgáltatva arra, hogyan is került E. Fehér Pál nacionalizmussal foglalkozó cikkének végére – gyakorlati példaként – az erdélyi magyar autonómia ügye. Az autonómiáé, amelyben Olaszországtól Belgiumon és Spanyolországon át Nagy-Britanniáig tucatnyi kisebbség él. A finnországi svédek azonban – E. Fehér Pál állításával ellentétben – nem örvendnek „teljes autonómiának”. Igaz viszont, hogy van egy messze földön híres nyelvtörvényük, s hogy lélekszámuk ennek ellenére – és annak, hogy etnikai alapon szerveződött kisebbségi pártjuk, a svéd néppárt (Svenska Folkpartiet) gyakori résztvevője a helsinki kormánykoalíciónak(!) – csökkenőben van. Fogyatkozásuk oka elsősorban az 1960-1970-es évek nagy emigrálási hullámában keresendő, amikor is a svédek nagy számban vándoroltak ki Finnországból az akkor lényegesen jobb életkörülményeket kínáló Svédországba. (Ahogy az erdélyi magyarok érkeznek ma Magyarországra.) Teljes körű autonómiát emlegetve E. Fehér Pál feltehetőleg Alandra, Finnország egyik, csupán 25 ezer lakosú tartományára gondolhatott. Alandon azonban az elmúlt 80 év alatt egyáltalán nem csökkent a svédek száma. Sőt, esetenként némi növekvő tendencia is fellelhető. Persze nem annyira, mint Ulsterben (Észak-ĺrország), ahol 1921-ben a lakosság egyharmada volt katolikus (ír), ma azonban – a nem egyszer 6-8-10 gyermeket nevelő katolikus családok miatt – már csaknem fele, s ahol lélekszámban a kisebbség olyannyira megerősödni látszik, hogy tavaly előtt a belfasti polgármester-választáson a katolikus (ír) Alex Maskey – egykori bokszoló – nyert. De térjünk vissza Erdélyhez. A magyarok egy csoportja, mely megelégelte a kormányon lévő magyar párt megalkuvó politikáját és a népességfogyást, konkrét autonómiatervezet keresztülvitele mellett döntött. Amivel kapcsolatban E. Fehér Pál szerint „Erdélytől távol és az ottani viszonyokat közelebbről nem ismerve helyesebb, ha nem a magukat néptribunként feltüntető, önjelölt vezérek véleményét közöljük a szlovákiai magyar olvasóval, hanem az erdélyi szakemberek adatait.” Az „erdélyi szakemberek”, vagyis az CCRIT szervezetének internetes honlapja – teljesen véletlenül – csak angol és román nyelven olvasható. Felmérésük sajtóban közölt magyar nyelvű publikációjából azonban kiderül: a közvélemény-kutatás az RMDSZ felkérésére készült. Ami önmagában véve is meglehetősen „reprezentatív”. A távolból való „illetéktelen” véleményformálásról pedig csak annyit: vajon szabad-e az észak-koreai életkörülményeket – például a BBC által bemutatott koncentrációs táborok gázkamráit – „közelebbről nem ismerve” elítélni Phenjan politikáját? Az igazság az, hogy egy áldozati csoporttal akkor is együtt lehet érezni, és akkor is lehet támogatni szabadságvágyukat, ha az ember történetesen nem részesül aktívan tragédiájukból.

Kaszás Péter

Szerkesztőségünk a vitátezennel lezárja.