Máriásból póker?

Valóban válságba sodródott a vén kontinens? Jacques Delors erre a roppant időszerű aggodalomra azt válaszolta, hogy legalábbis válaszúthoz érkezett. Könnyen előfordulhat ugyanis, hogy néhány kártyás felrúgja az eddigi szabályokat, s teljesen más értékrend alapján folytatja tovább. Szerdán Berlinben tárgyalt zárt ajtók mögött Jacques Chirac francia államfő, Tony Blair brit miniszterelnök és vendéglátójuk, Gerhard Schröder. „Nem akarunk senki fölött sem uralkodni, különösen Európa fölött nem” – hangoztatták, és cáfolták azt is, hogy egyfajta triumvirátust igyekeznek létrehozni, amelynek döntő szava lenne az unió további irányításában. Olasz partnerük, Silvio Berlusconi nyomban megüzente nekik, hogy ez a terv nagy szamárság, mert Európának nincs szüksége semmiféle direktóriumra. Azok az országok, amelyek májusban csatlakoznak az unióhoz, viszont egyre bizonytalanabbak. Vajon azt a társaságot, ahova belépnek, a jólét és a kölcsönös tolerancia jellemzi vagy a teljes összeomlással fenyegető viták tömkelege? Az uniós alkotmánytervezettel kapcsolatos, eddig feloldhatatlan ellentétek jelenleg az euroszkeptikusoknak adnak igazat, akik csak a közös európai gazdasági piac létrehozását szorgalmazzák, hevesen ellenzik viszont valamiféle szuperállam megalapítását. Folytatva Delors hasonlatát, a nyugodt máriásból pókerre tért át a bővítés előtt álló Európai Unió. A játékosok gyanakodva tekingetnek egymásra, miközben nagyokat blöffölnek. Néhány hete Brüsszelben Lengyelország és Spanyolország meghiúsította a „nagyoknak” azt a törekvését, hogy erejüket a szavazáskor az eddiginél sokkal jelentősebb mértékben érvényesíthessék. Most mindenki a kiutat keresi ebből a patthelyzetből. Keretegyezmény nélkül nem lehet letörni Madrid és Varsó ellenállását, miként képtelenség elhallgattatni az új tagországokat, amelyek egyre erőteljesebben tiltakoznak a megkülönböztető intézkedések, elsősorban a nyugati munkaerőpiac ideiglenesnek kikiáltott, de akár hét évig is elhúzódó elzárása, továbbá a távolról sem egységes támogatási kritériumok miatt. Nagy Károly frank uralkodó idején már létezett európai birodalom. Akkor néhány hatalmasság döntött szinte mindenről. Ilyen modellt talán senki sem akar, de ilyesfajta veszély azért létezik. Ezért kell minden érdekeltnek nagy erőfeszítéseket tenni az erős és igazságos Európa megteremtéséért. Ez a modell csak abban az esetben lehet életképes, ha a lélekszámukban legnagyobb államok vezetői önmérsékletet tanúsítanak, az úgynevezett kis államok – köztük Csehország, Szlovákia és Magyarország – pedig keményen harcolnak az őket megillető jogaikért és uniós pozícióikért.

A szerző a Mladá fronta Dnes kommentátora