Maratoni menetelés

Gyakorlatilag minden elemző már közvetlenül a szlovákiai parlamenti választások végeredményének közzététele után sietve leszögezte: a jobboldali színezetű négypárti kormánykoalíció ütőképesebb lesz, mint az eddigi. A megközelítőleg azonos elveket valló pártok alkotta négyes fogat tehát a korábbinál gyorsabban hajtja végre azokat a gazdasági reformokat, amelyek elengedhetetlenek az ország pénzügyi helyzetének rendbetétele, az európai uniós csatlakozás és a szociális ellátó rendszerek korszerűsítése érdekében. Határozottan biztató fejlemény, hogy ismét egy Vladimír Mečiar nélküli kabinet áll fel, ám a kedvező választási eredmények okozta eufória elültével rövidesen kiderülhet, hogy a vártnál hoszszabb és rögösebb út vezet a viszonylagos jólét, a nagyobb foglalkoztatottság, a magasabb bérek irányába. A kilencvenes évek szemétkupacát négy év alatt nagyrészt eltakarító Dzurinda-kormány mostantól kezdve arra kényszerül, hogy lendületesebb növekedési pályára állítsa az országot. Vajon milyen esélyek kecsegtetnek? Az ország vonzóbbá válása, nagyobb nyitottsága ellenére valószínűleg még két évtized múltán is hasonló problémákkal fogunk küszködni, mint napjainkban. Azaz marad a fékezőleg ható magas munkanélküliség, az alacsony nyugdíj és a nyugati szinthez képest szimbolikus fizetés. A mérvadó Közéleti Kérdések Intézete által kidolgozott és a kormány elé került, Szlovákia 2020-ig tartó fejlődéstendenciáit felvázoló jelentésből kiviláglik: még 18 év múlva is 12-13 százalékos munkanélküliséggel, hiányt halmozó állami költségvetéssel fogunk küszködni, és a reálbérek csupán 2010 tájékán érik el az 1989-ben egyszer már tapasztalt szintet. Vagyis úgy tűnik, van ugyan fény az alagút végén, azonban a képzeletbeli alagút olyan hosszú, hogy alig lesz erőnk kikászálódni belőle. A közép-európai országokra jellemző szorongatott helyzetről van szó, amely arról szól, hogy vagy végigmegyünk a takarékossági csomagokkal tarkított rögös úton, vagy struccpolitikát folytatva csupán elodázzuk, magunk előtt görgetjük a problémákat. A most körvonalazódó új kabinetnek várhatóan meg lesz hozzá a bátorsága, hogy az esetenként népszerűtlen intézkedések árán is, de a korábbi kényszerpályáról letérítve a szerény jólét és a tartós növekedés irányába állítsa az ország szekerét. Ez a maximum és egyben minimum is, amely Mikuláš Dzurinda második maratoni futásától elvárható.