Maradt a remény

Majdnem minden úgy alakult Szlovákia első megyei önkormányzati választásakor, ahogy azt várni lehetett. Sokan kiábrándultak a viszálykodásokkal és korrupciós botrányokkal terhelt nagypolitikából, ezért is alacsony volt a részvételi arány. Legalább ugyanennyien pedig azért maradtak távol, mert még nem tudatosították, hogy főleg a demokrácia irányába araszoló országban életbevágóan fontos minden egyes vokssal segíteni az önkormányzatiság elvének valóra váltását. Ilyen előzmények után még nagyobb eséllyel indult a köztudottan rendíthetetlen tagsági bázissal rendelkező HZDS, amelynek jelöltjeire elég sok nekikeseredett polgár is voksolni akart. Mečiarék mégsem taroltak olyan mértékben, ahogy arra számítottak. Főleg a Trencséni és a Zsolnai kerületben ugyan továbbra is szinte korlátlan a politikai befolyásuk, ám Pozsonyban čičestül, mindenestül súlyos vereséget szenvedtek. Lényegesen jobb eredményre számítottak a Kassai, de a Besztercebányai kerületben is, ahol – akárcsak a főváros térségében – a vártnál jobban szerepeltek a jobbközép pártok. Kimondottan jónak mondható az MKP egyenlege is. Nyilván azért is, mert a Magyar Koalíció Pártjának szintén fegyelmezett szavazótábora van. A lényeg azonban mégiscsak az, hogy a magyar nemzetiségű polgárok tudatosították: mennyire fontos, hogy nemzeti kisebbségünk képviselői minél nagyobb számban lehessenek ott a megyei önkormányzatokban. ĺgy aztán az országos átlaghoz képest jóval többen mentek el voksolni. Ezzel legalább részben mérsékelték azt a hátrányt, amely hazai magyarságunkat a nyolcmegyés önkormányzati rendszer miatt sújtja. A regionális testületek összetételéből szembetűnő, hogy főleg a nyitrai, de a nagyszombati és a besztercebányai megyei önkormányzatban sem lesz egyszerű modus vivendit találni. Erre csak akkor kínálkozik esély, ha a képviselők nem a pártszempontokat és a nemzetiségi hovatartozást tartják szem előtt, hanem a térség közös érdekeit. Pozsonyban, Kassán és Besztercebányán viszont olyan jobbközép együttműködés lehetősége rajzolódik ki, amely segítheti hasonló politikai szövetség létrejöttét a jövő évi országos parlamenti választások előtt. De csak abban az esetben, ha megyei szinten nem ismétlik meg azt a szomorújátékot, amelyet túlontúl gyakran produkált a Dzurinda-kabinet. Akkor a választópolgárok jövőre nemcsak a három nagyvárosban és a magyarok lakta térségekben merik elhinni, hogy Mečiarék visszatérése nem elkerülhetetlen.