Marad a hárompilléres

Hát, marad a hárompilléres miniszter. Természetesen minden érintett nyugdíjas és potenciális nyugdíjas tudja, kiről is van szó. Hát Ľudovít Kaníkról, akinek nevét egyelőre mi, kisemberek sem foglalhatjuk imáinkba , mert azt sem tudjuk, hogy tulajdonképpen miért is kellene őt magasztalni. Mi, jelenlegi és jövendő nyugdíjasok egyelőre ugyanis nem nagyon értjük, mitől lesz majd nekünk olyan jó, s igaz-e az, amit ígérgetnek az óriásplakátok: ha megöregszünk, és nem esünk áldozatául a tájainkon dúló egészségügyi reformnak, akkor majd válogathatunk pillérekben. A másodikban meg a harmadikban. És válogathatunk nyugdíjpénztárakban, amelyekből annyi van már, mint csillag az égen. S ha jól választunk, akkor ez itt, ha nem is Amerika, de az óriás-plakát ígérete szerint Svájc lesz. S vénségünkre mehetünk mélytengeri búvárnak is akár, de még motorbiciklink is lehet, tessék csak megfigyelni, mi mindent ígérnek itt nekünk, ha egy bizonyos nyugdíjbiztosító mellett tesszük le a voksot.

Tény viszont, hogy az egyre vörösebb Smer megelégelte a dolgozó néptömegek riogatását a kapitalista Svájccal, és Ficóék azt mondták Kaníknak: hiába vagy te ilyen sokpilléres, mi leváltunk. A Smer elvtársai az ortodox kommunisták pártjából persze támogatták a javaslatot, Svájccal, a bankárállammal nekik is van bőven bajuk. Kérdés volt, hogy Mečiarék majd mit tesznek, miután nem mentek el az ötéves Smer születésnapi kongresszusára. Ennek ellenére az ellenzéknek, erre az egy alkalomra legalábbis, sikerült rendeznie sorait, és még a függetlenekből is becserkésztek párat. Persze, még kilenc szavazattal elmaradtak a lehetőségtől, hogy végül is menesszék, a szociális ügyekért felelős, vagy ahogy ők mondják: felelőtlen minisztert. A koalíció ugyan csak színjátéknak tartotta az egészet, na de az ad hoc egyesült ellenzék sok mindent a fejéhez vágott Kaníknak. A nyugdíjjárulékok kifizetésének elmaradását, a tárcavezető vállalkozásait, s az ezzel kapcsolatos összeférhetetlenségét a miniszteri bársonyszékkel.

Végül is, a leváltásra szavazók kevesen voltak, a jobboldali miniszter pillérestül maradt, az ellenzék meg tovább vörösödik, de most már mérgében.

Mi meg közben csendben öregszünk. Vár ránk a svájci nyugdíj?