Már élelmiszerbankokra van szükség

Miközben az ír gazdaságnak sokáig a csodájára jártak az Európai Unióban, a válságban kipukkant ingatlanlufi kegyetlenül elbánt a lakossággal. A hitelekbe és a munkanélküliségbe belerokkant írek tömegeinek okoz gondot a számlafizetés vagy élelmiszer-vásárlás.

Nehéz elhinni, hogy az unió nyugati felén ilyen ország lehet, de most úgy tűnik, Írország a harmadik a rangsorban a szegénységet illetően, Olaszország és Görögország után. A civilek és a kormány újra elővették az úgynevezett élelmiszerbankok intézményét. Nem új dologról van szó, eredetileg az országbeli gyárak adták át a felesleget ezeknek a „bankoknak”, most azonban a kormány komoly összeget fordít erre; legutóbb már a miniszterelnök adott át egy élelmiszerbankot. Itt néhány napos vagy egyhetes élelmiszeradagokat adnak ki a működtető civil szervezetek felügyeletével, közreműködésével.

Az ír helyzet jól példázza a szétszakadó társadalmakat. Amíg a szűkülő felső rétegek egyre nagyobb vagyon felett rendelkeznek, addig az alsó réteg növekszik, a középosztályhoz tartozók száma csökken. A vagyoni egyenlőtlenség viszont hosszú távon veszélyezteti a társadalmi stabilitást, hiszen az egész demokratikus rend a széles és stabil középosztályra épül, amely a politikai és gazdasági elittől – elvileg – függetlenül képes befolyást gyakorolni az ország sorsának alakulására, ha működnek a megfelelő fékek és ellensúlyok.

A számok magukért beszélnek. A Credit Suisse őszi jelentése szerint a világ lakosságának fele a világ vagyonának kevesebb mint egy százalékával rendelkezik, míg a felső tíz százalék a vagyon 87 százalékát birtokolja. Ebből is a felső egyszázaléknyi népesség, a világ leggazdagabbjai, a világ vagyonának 42 százalékát tartják a kezükben. A trendek pedig egy folyamatosan nyíló társadalmi ollót mutatnak, vagyis nem csökken a különbség, hanem növekszik. Ez a társadalmi mobilitás mítoszát is aláássa, amit az írek most a saját bőrükön éreznek. Ugyan van néhány látványos egyéni siker, de a nagy többség kitörési esélyei minimálisak – vagy nem is léteznek, csak beszélünk erről. A gazdasági globalizáció pedig végképp nem erősíti a képzetlenek vagy strukturális munkanélküliek európai helyzetét…

Reméljük, sem Szlovákiában, sem Magyarországon nem jutunk el a nagy élelmiszerbankok nemzeti igénybevételéig.

A szerző külpolitikai szakértő