Londoni levél

Mást sem látni a tévében itt Angliában, mint vitaműsorok sorozatát háborúkról, bevándorlókról és emberi jogokról. A vélemények megoszlanak és szinte naponta változnak, csakúgy, mint az események. Londonban életveszélyes mérget találtak, Manchesterben egy illegálisan Angliában tartózkodó terrorista megölt egy rendőrt, a tűzoltók sztrájkoltak és újra sztrájkolni fognak, ami miatt szinte megbénult a metró, az adókat emelik. Egyre jobban lehet érezni a feszültséget, félelmet a „levegőben”, hiszen csaknem mindenki tudatosítja: Tony Blair és George Bush bizony a háború felé tart, az egyszerű emberek közül sokan már szinte csak arra várnak, mikor fognak gázálarcokat osztani. A londoni és manchesteri történések miatt felerősödtek a félelmek a terrorista támadásoktól, mindenki azt találgatja egyre riadtabban, vajon hol fognak lecsapni. Közben az emberek azt kérdezik, miként lehetséges, hogy egy algériai terrorista, aki négy éve kért letelepedési engedélyt és kérelmét elutasították, még mindig az országban tartózkodik, hivatalos papírok nélkül? Miért nem toloncolták ki? És vajon hányan élnek még így Angliában? Néhányan az emberi jogokkal érvelnek, mondván: az teljesen lényegtelen hogy a Föld melyik részéről jön valaki ide. Másoknak viszont elegük van abból, hogy bárki kérhet a három csodaszó „ I need silem” (menedékjog) kiejtése után lakást, pénzt, s ezt a kormány biztosítja. Ezek a kérdések most sokkal jobban foglalkoztatják az embereket, mint bármikor korábban. A kormány magyarázkodik, de a polgárok végre tetteket szeretnének látni. Azt mondják, ha a britek úgy csatlakoznak az amerikaiak Irak elleni támadáshoz, hogy előbb nem oldják meg az itthoni problémákat, akkor – a többség meggyőződése szerint – a „bevándorló kissebségek” itt is lázadozni fognak, de már túl késő lesz megállítani még a „hidegvérű” angolokat is. Ez pár napja is bebizonyosodott, amikor tömegverekedés tört ki egy iráni és egy angol csoport között. Mi a megoldás? Pont erről folyik a vita 24 órán keresztül, 15 tévécsatornán. Sokak szerint teljesen fölöslegesen, mert már mindent eldöntöttek.

Fekete Andrea, London