London és Sarm-es-sejk: csak ideológiai kapcsolat

A sarm-es-sejki, több mint nyolcvan halálos áldozatot követelő öngyilkos támadások két nappal követték a londoni tömegközlekedési vonalak elleni merényletek második hullámát: ez a „terrorizmus határok nélkül” (miként a Le Monde francia lap fogalmazott), meghökkentő ugyan, de „semmi olyan konkrét információ nem áll rendelkezésünkre, amely megalapozná összekötésüket” – mondja Rohan Gunaratna Srí Lanka-i kutató, akit Oszama bin Laden szervezetének legjobb ismerőjeként tartanak számon.

A sarm-es-sejkihez fogható akció hosszadalmas, aprólékos tervezése kizárja azt, hogy a terroristák néhány nap alatt előkészíthették volna csak azért, hogy fokozzák a Londonban kiváltott iszonyatot – fűzi hozzá Magnus Ranstorp, a skóciai Saint-Andrews Egyetem terrorizmuskutató központjának igazgatója. A 2004 októberében végrehajtott tábai merénylet (34 halott) az egyiptomi nyomozók szerint hét hónapos előkészületeket vett igénybe. „Akik tehát Sarm-es-Sejkben csaptak le, régóta készen álltak. Legfeljebb talán megsiettették a dolgokat”.

„Nincs műveleti vagy logisztikai kapcsolat. Ami kapcsolat fennáll, az abból adódik, hogy az al-Kaida forradalmi ideológiává nőtte ki magát”, amelyre több csoport is hivatkozik. Alain Bauer francia kriminológus szerint „el kell felejteni a klisét a James Bondos filmek gonoszáról, aki titkos bázisáról mozgatja a szálakat. A csapásokra vonatkozó döntéseket helyi szinten hozzák”.

A szakértők szerint a dzsihád minden egyes mozgalma saját maga végzi a tervező munkát, miközben természetesen örül az egymást követő akciók kiváltotta terrorizáló hatásnak.

Londonban az első, július 7-i merényletek a Nyolcak skóciai csúcsértekezletének nyitónapján történtek, a sarm-es-sejki támadást magára vállaló csoport pedig annak a három iszlámistának a július 2-án kezdődött perére hivatkozik, akiket a tábai merényletben való részvétellel vádolnak.

„Egyiptomban van elégséges helyi ok arra, hogy egy helyi kisebbség az erőszak világába billenjen, nem szükséges nemzetközi hálózatokra gondolni” – vallja Jean-Luc Marret, a párizsi székhelyű Stratégiai Kutatási Alapítvány munkatársa. Maguk cselekszenek, még ha elmondható is, hogy létezik a doktrínabeli szolidaritás a világ dzsihádizmusával.

Ilyen kontextusban a londoni merényletek elkövetőjeként jelentkezett Abu Hafsz al-Maszri Brigádjainak fenyegetéseit, amelyeket az Egyesült Államok mellett Irakban szerepet vállaló országoknak címzett – mint amilyen Dánia, Olaszország vagy Hollandia –, komolyan kell venni. „Erősen aggódom az olaszországi helyzet, főleg az év végével közeledő választások miatt” – jegyzi meg Alain Bauer.

Marret szerint „a legaggasztóbb a második londoni merénylet. Miközben minden lehetséges szolgálat mozgósítva van, négy ismeretlennek sikerül átjutnia a hálón. Ez azt jelenti, hogy már nem lehet kiszűrni ezeket a fickókat. Túl sokan vannak”.