Lisszaboni évődés

A parlament három lépésben pattot ad – a Lisszaboni Szerződés körüli hajcihő már-már komikus állomásához érkezett. Akár röhöghetnénk is, ha nem lenne legalább olyan tragikus is a helyzet, mint komikus.

Bevezetés: az Európai Unió új alapszerződését minden tagországban jóvá kell hagyni, hogy jövőre érvénybe léphessen. Vannak problematikus országok, mint Hollandia vagy Írország, amelyek a szavazást a lehető legkésőbbre tolták ki, hogy a többi, eurooptimista ország a gyors jóváhagyással példát mutasson nekik. Vannak problémamentes országok, amelyek parlamentjei gyorsan rábólintanak, mert támogatják a mélyebb integrációt. Ezek közé tartozik például Magyarország, Németország, Szlovákia.

Tárgyalás: Szlovákiában – Európa nagy megdöbbenésére vagy álmegdöbbenésére – balanszot kapott a szavazás. Az Európa-párti ellenzék (meg egy Európa-ellenes ellenzéki párt) nem hajlandó megszavazni a történelmi dokumentumot. Az ok egyben bonyolult és egyszerű is: először kerültek alkuhelyzetbe a szlovák parlamentben. Magyarul: először van szüksége a kormánynak az ellenzékre. Csakhogy ezt a kormány elfelejtette. Mert nem szokott hozzá. Az aranyidai gőzhengernek nincs agya. Azt hitte, bediktálja, hogyan lesz, és úgy lesz. De nem, mert az ellenzék a hosszú böjt után végre magához térhetett. Ez egyébként azt is jelentheti, hogy Fico mégsem akkora taktikus, mint azt sokan hiszik, hanem egyszerűen eddig mázlija volt, meg bekómázott az ellenzéke. Visszatérve, ha nem gőzhengeren utazna a nacionál-szociál-populi kormány, akkor előtte lebizniszelik az ellenzékkel a szavazást: dobnak néhány koncot neki, picit elmókáznak a sajtótörvényen, és Szlovákia éltanuló. De a hengernek nincs agya. Ehelyett európaiságból próbálják kioktatni azokat a pártokat, amelyeknek sikerült Európába navigálniuk a kisiklott országot. És azok Európáznak, akik miatt kisiklott. Vladimír Mečiar és Ivan Gašparovič 94 és 98 között annyi aljasságot művelt (Gaulieder-ügy, ifj. Michal Kováč-ügy, vadprivatizáció stb. stb.), hogy más országokban egy évszázad is kevés a politikusoknak, hogy ennyit képesek legyenek összehozni. S most ők villognak itt prófétai minőségben. Mindezt Fico sűrű bólogatása közepette. Fico, az áleurópai legalizatőr.

Másrészt: életveszélyes játékot folytat az ellenzék. Azt ugyan tudja, hogy a parlament nem megy bele a szavazásba addig, amíg tutira nincs meg a 90 szavazat a szerződéshez, vagyis amíg nincs meg az öt ellenzéki képviselő, aki dezertálna egy gombnyomás erejéig. S az is biztos, hogy csak addig játszhatja az ellenzék ezt a játékot, amíg komolyra nem fordul a dolog, s az EP-ből egy deus ex machina jól rá nem lép a tyúkszemükre. Vagyis, ha elég kitartó ez a kormány, az ellenzék kénytelen lesz kapitulálni. Az más kérdés, hogy Ficóék nem kitartóak, hanem gyorsak akarnak lenni, hogy megmutassák Európának, mekkora européerek is ők, s hogy mily grandiózus melléfogás az, amit az euroszocik művelnek a Smerrel – tehát ilyen szempontból az idő az ellenzék kezére játszhatna. De csak …na. Mert a hosszú truccal azt is elérhetik, hogy Európa dobja őket, s elkezdenek hinni Fico európai elkötelezettségének, amiről mi, e kis ország szociális rendszerét koptatók pontosan tudjuk, micsoda szamárság. Szóval: nehogy már az ellenzék legalizálja Ficót…

Befejezés: az nincs, csak nyitott vég, mint a modern európai filmekben. Így még azt sem tudjuk, komédia vagy tragédia íródik-e ezekben a sorsdöntő percekben, napokban, hetekben, hónapokban…