LEVÉLBONTÁS

Olvasom az Új Szót, benne a megkérdezett négy ember véleményét arról, miként fogadnák, ha bizonyos hivatalok nyilvántartanák, kivel telefonálunk. Általában aggódás nyilvánul meg részükről, de alapjában véve elfogadnák, hogy ez lehet egyike a sok szükséges rossznak. Egy válaszadó kivételével. Őt felháborítaná, ha ez is a terrorizmus elleni küzdelem része lenne. Merthogy – szerinte – a terrorizmus egyetlen okozója az amerikai és más államok katonáinak iraki és afganisztáni jelenléte. Nos, igencsak rövid az emlékezete. Mert a valóság az, hogy az afganisztáni és az iraki akció csupán válasz volt az egyre szaporodó és mind tűrhetetlenebbé váló terrortámadásokra. Az említett országok bázisairól és anyagi támogatásával indították útjára az őrjöngő halált, még mielőtt amerikai katona betette volna oda a lábát. Itt az ideje végre, megálljt parancsolni a terrorista őrületnek – bármi áron. Különben eljöhet az idő, amikor majd Sárközi úrnak is el kell döntenie, mi fontosabb számára: a sérthetetlen magánélethez való joga vagy a puszta élete. Más. Igaza van A. Nagy Lászlónak, hogy nagy felháborodást keltene, ha a belügyminisztérium az „ová”-zás újbóli visszaállítása mellett döntene. Ez egy olyan provokatív lépés lenne, amely senkinek sem használ és szükségtelen is. De hogy ezért az MKP mérlegelné a kormányból való távozását? Hát ez aligha fog álmatlan éjszakákat okozni a miniszterelnöknek. Az elmúlt években többször is beigazolódott, az ilyen ijesztgetéseket nem kell komolyan venni, mert az MKP – mint az összes többi kormánypárt is – annál jobban ragaszkodik a hatalomhoz, hogysem beváltaná az ilyen fenyegetőzéseit. ĺgy aztán érthető, hogy mindezt a koalíciós társak csupán gúnyos mosollyal nyugtázzák. Amikor a szavahihetőségünk forog kockán, lehetnénk körültekintőbbek is.

Peredy Vilmos Komárom