Leváltásból kampány

Az ellenzék tegnap hatodszor próbálta meneszteni a pénzügyminisztert. Mielőtt kigyulladtak a fények, és felgördült a függöny, mindenki tudta: Ivan Mikloš a helyén marad. Nyilvánvaló volt, hogy az uniós csatlakozás miatt az ellenzék nem gondolta komolyan egy ilyen fontos miniszter leváltását, viszont a népszavazás és az államfőválasztás előtt tetszelegni akart a kamerák előtt. Ezzel összhangban kezdte az ellenzéki szónok a kampányelőadást. Mindenért Miklošt hibáztatták, aki a kormány rossz döntéseinek a megtestesítője. Reformok, szociális helyzet, a törvények minősége, a keleti és nyugati régiók közötti különbségek. Szemére vetették, hogy egyszer milliárdok hiányoznak a költségvetésből, máskor csodálatos módon pluszpénzeket talál benne. A kormányfő természetesen az összes vádat visszautasította, a tőle megszokott felelősségteljes magatartással számokkal vagdalkozott. A HZDS-es Tibor Cabaj már-már bedőlt a mesének, mondván: ha nem ebben a parlamentben ülne, hinne is Dzurindának, csakhogy nem olyan rózsás a helyzet, amilyennek festi; ezt a polgárok is tudják, és április 3-án elmennek népszavazni! Sergej Kozlík ezt megtoldotta néhány bölcsességgel: „Miniszterelnök úr, az ön látószöge azt bizonyítja, hogy BMW-s füstüveg alatt él, túlhevítette az intézkedéseket, és manipulál a számokkal! Ezt a szegény emberek tudják a legjobban.” Taps, majd Dzurinda következett: „Nem ülök üvegházban, nem igaz, hogy elrugaszkodtam a valóságtól, és a BMW üvegje sem gátol semmiben. Az én füstüvegem azok az iskolák, melyekben az utóbbi hetekben jártam.” A Smer képviselője folytatta: „Őszintén hittem, itt most komoly eszmefuttatás lesz a reformokról, értelmesen vitatkozni fogunk, de csalódva kell megállapítanom: nem ez történt. A mostani ülés ismét a hangzatos politikai szólamok fesztiválja csupán, ám a hangot, miniszterelnök úr, ön adta meg!” Miroslav Maxon tett még egy kísérletet annak bizonyítására, hogy az ellenzék nem színházat játszik, komoly dolgokról van szó, ám nem tudott ellenállni a kísértésnek, és állítólag komolynak szánt beszédét szintén megfűszerezte néhány aranyköpéssel. Mikloš pedig a szónokok mögött unott képpel hallgatta végig a sok sületlenséget, miközben talán jót kuncogott nem létező bajusza alatt, mert bár egy hete még nagyon inogott a széke, tegnapra tudatosította: az ellenzék számára az ő eltávolításánál egyelőre sokkal fontosabb az önmutogatás és a populista előadás. Ellenkező esetben az indítványt csak akkor terjesztették volna elő, amikor az összes ellenzéki honatya jelenlétét biztosítani tudták volna, csakhogy fennállt a veszély, hogy ez már csak április 3-a után lett volna, a kampányt viszont valamivel csak el kellett indítani...