Lélektani hadviselés

Több olyan fejlemény is történt az elmúlt három-négy napban, amelyek az eddig feltételezett forgatókönyvtől eltérő irányba terelhetik az iraki válság alakulását. Az egyik az a tízpontos megállapodás, amelyet Hans Blix, a fegyverzetellenőrök vezetője írt alá az iraki vezetéssel tegnapelőtt Bagdadban. Érezve, hogy nem feszítheti tovább a húrt, Szaddám ebben olyan kötelezettségeket vállalt, amelyektől egy nappal korábban az iraki vezetés még teljes mellszélességgel elhatárolódott. A legjobb példa erre az iraki tudósok esete. A bagdadi propaganda egy nappal korábban még az ellenőrök arroganciájának nevezte, hogy azok egy professzor házából vittek el iratokat. A szerződésben most Bagdad egyenesen felszólítja tudósait, hogy nyissák meg „magánterületüket” az ellenőrök előtt, ők és családtagjaik is tehetnek vallomást iraki tisztek jelenléte nélkül és így tovább. De nem is ez a legfontosabb. A tíz pont alapján azt kell mondani, ha Bagdad két hónappal ezelőtt, az ellenőrök munkájának kezdetekor hajlik mindarra, amit most vállalt, talán nem fejlődnek odáig a dolgok, ahol most tartunk.

Mindennek ellentmondani látszik az a kardcsörtetés, amely az Öböl-háború 12. évfordulója alkalmából elhangzott múlt heti Szaddám-beszédet jellemzi, de az valójában csupán annyi volt, hogy egy diktátor megpróbálta megőrizni az arcát. A másik lényeges elmozdulás: Párizs, Moszkva és Peking hangoztatta csak eddig, hogy több időt kell adni az ellenőröknek, a BT-ben január 27-én esedékes Blix-beszámolóval nem érhet véget iraki tevékenységük. A hét végén már Powell amerikai külügyminiszter is hajlott erre. Márpedig amíg a nemzetközi szakértők ott kutakodnak, addig az USA biztosan nem indít támadást. A harmadik fontos elemnek a nemzetközi propaganda – valószínűleg Washingtonból vezérelt – hangsúlyeltolódásai tekinthetők. Először csak arab nyelvű lapok cikkeztek Szaddám önkéntes száműzetésbe vonulásának lehetőségéről, mint a háború elkerülésének módjáról. A hét végén Rumsfeld amerikai védelmi miniszter – Straw brit külügyminiszter által hathatósan megtámogatva – már egész elmélettel állt elő arról, hogy hol kérhetne, illetve kaphatna Szaddám menedéket. Figyeljük meg: itt már nem a tömegpusztító fegyverek nemlétének bizonyításán – ilyen eszközökre az ellenőrök eddig nem bukkantak –, hanem a Szaddám-rezsim eltávolításán van a hangsúly. S bár ezt az elképzelést Irakban nevetségesnek tartják, elemzők szerint pedig teljesen ellentétes lenne mind Szaddám eddigi politikájával, mind pedig a jellemével, a propaganda már ráharapott a témára. Lélektani hadviselés ez a javából; gyengít(het)i Szaddám környezetének, az iraki hadseregnek a vezér iránti hűségét annak a hangsúlyozása, hogy lényegében egy ember hatalmon tartásától függ a háború, az iraki nép jövője, az egész térség stabilitása. S minél erősebb lesz a nyomás, annál többen fogják támogatni az ilyen – pillanatnyilag irreálisnak tűnő, hiszen Szaddám nem akar Milosevics sorsára jutni – politikai alkut. Egyiptomban a napokban válságértekezletet tartanak az Irakkal szomszédos államok képviselői, s mint kairói körök máris jelezték: az egyik téma épp Szaddám önkéntes visszavonulásának a kérdése lesz.