Kulturális különbségek, kulturális határok

Legsúlyosabb formájában gyakorlatilag összevarrják a nemi szerv nyílását. A „körülmetélés” mint kifejezés így igazából bagatellizálja a valóságot. Egykori célja is már az volt, hogy korlátozzák a női szexualitást, hogy afelett befolyást gyakoroljon a család, a közösség.

Megkésve ugyan, de 2012- ben az ENSZ is emberiesség elleni bűncselekménynek nyilvánította ezt a kegyetlen praktikát. Ennek ellenére a nyugat-európai (!) muszlim bevándorló közösségekben is tovább él. Ma Európában a friss statisztikák szerint félmillió nőt érint ez a brutális beavatkozás. Ha azt vesszük, hogy átlag 4–5 fős családban élnek, akkor rögtön 2–3 milliós tömegről van szó, s e családokban a radikális vallási gondolatok simán felülírják az európai hagyományokat, a legalapvetőbb jogokat. Még Németországban is a bíróságig jutó vita zajlott a fiúk körülmetéléséről (ami össze sem hasonlítható súlyosságában a nőivel), hogy vajon a szülő vallásgyakorlásának a joga, hogy fiatalkorú gyerekén életre szóló beavatkozást hajtasson végre, vagy a gyerek későbbi – felnőttkori – döntése lehet-e az, hogy mit tesz a maga nemi szervével. Egyiptomban a nők túlnyomó többsége – talán több mint 90 százaléka – szenvedi meg teljesen feleslegesen ezt a „szokást”.

A témával foglalkozó civilek szerint évente 150–200 ezerrel is nőhet a jövőben a megcsonkított lányok száma. Gyakran hazautaztatják őket, „nyári vakációra”, és a szülők származási országában hajtatják végre – néha érzéstelenítés nélkül – a kuruzsló beavatkozást. Aki akár a nagy-britanniai muszlim közösségben nemtetszésének ad hangot emiatt, azt gyakran kiközösítik, rosszabb esetben tettlegességig fajul a dolog. Az 1985-ben elfogadott, a gyakorlatot tiltó brit törvény alapján eddig még senkit sem ítéltek el, az első per idén januárban kezdődött!

Finoman szólva elképzelhetetlen, hogy a közösségek „nyugalma érdekében” erről évekig a nyugati országokban sem beszéltek nyíltan a hatóságok. A vallásszabadság nevében semmi esetre sem lehet elvárni, hogy Európa bármilyen formában lemondjon univerzális értékeiről, nem sérülhet emiatt számos más alapjog.

Ez nem ugyanaz a kérdés, mint a Charlie, és nem ugyanaz a kérdés, hogy ki mikor ünnepli a karácsonyt, ortodox vagy katolikus időpontban, vagy egyáltalán azt ünnepli-e, vagy mást. Itt az európai társadalom alapvető értékei, az egyén vallásszabadsághoz való joga, a testi épséghez való jog sérül meg. Nyilván nem kell részletezni a pszichológiai és testi hatásait a beavatkozásnak, amelyek egy életen át az áldozattal maradnak.

Mindig küzdünk a kérdéssel, hogy értékeink univerzálisak-e vagy sem. Ezt a Charlie szintjén körbe lehet járni, értékítéletet lehet alkotni. De vannak olyan területek, olyan bevándorlással kapcsolatos kulturális viták – évtizedek óta – amelyeket annak ellenére nem döntöttünk el, hogy egyébként egyértelmű rá a válaszunk. Ennek fényében hogyan várjuk el azt, hogy az ennél finomabb vitákban érdemi eredmény szülessen…?