Kukac és kender

<p>Volt egyszer egy ember, szakálla volt kender, s ez az ember tegnap reggel mellém telepedett a villamoson (utálom azt a mekegő nyelvet, szokta mondani az egyetemen egy lány, akit kiejtése miatt a tanárok gyakran magyarnak gondoltak, mire én mindig azt válaszoltam, hogy ez egy szabad nyelv, mert ha akarok, mekegek, s ha akarom, ugyanazt más szavakkal, nem mekegve is ki tudom fejezni).&nbsp;</p>

Szóval mellém ült az ember, s azt látom, nyűvek laknak a szakállában, merthogy mozgott a kender. Akkor nekem két dolog jutott eszembe. Az egyik, hogy a tisztaság fél egészség. A másik, hogy milyen kétéltű folyamat a fejlődés. Visszavágtázva a (közel)múltba, emlékszem, hogy az alapiskolában volt tisztaságfelelősünk. Reggelenként ellenőrizte, nem vagyunk-e büdösek, s tiszta-e a körmünk. Akkoriban még Pozsonyban sem volt mindenkinek fürdőszobája. Némely osztálytársaim mesélték, hogy ők hetente egyszer fürdenek. Először a gyerekek mennek a fürdővízbe, aztán felváltva, ugyanabban a vízben, mert spórolni kell, megmosakszik a család többi tagja. A körömtisztítás kész rítus volt. Vegyen anyukátok körömkefét, mondta a tanító néni, szappanozzátok be, és addig sikáljátok a körmötöket, míg tiszta nem lesz. El sem tudtam képzelni, mitől lehetne olyan koszos a körmünk, de aztán egyszer festettem, a festék bement a körmöm alá, és nem akart kijönni. Én meg nem akartam másnap iskolába menni, mert a koszos köröm nagy szégyen volt. Szerencsére a tisztaságfelelős tudott disztingválni, kijelentette, hogy a festék nem kosz, így nem végeztem a „szégyenpadon”. Mert a koszos körműek és a büdösek nevét a tisztaságfelelős a reggeli jelentés után név szerint beolvasta a tanító néninek az osztály nyilvánossága előtt. Persze amúgy is tudtuk, hogy a Ferikének megint koszosak és hosszúk a körmei, de a nyilvánosság, azért az más (egyedül a Ferikét nem zavarta, mindig derűsen mosolyogva nézett vissza az őt undorodva szemlélő osztályra, s végül úgy lett belőle részben tiszta gyerek, hogy az anyukák elmagyarázták az ő anyukájának, mit kell tenni). Ma már a férfiak is ápolják a körmüket (az elmúlt tíz évben kettőt láttam, aki nem, mindkettő orvos volt). Agyonsikatyoljuk magunkat, van, aki naponta többször mosakszik, literszámra fogy a zuhanygél, sampon és a víz. Szegény bőrünk védőrétegének annyi, jöhetnek az allergiák, gyógykenőcsök (legyen mit lesikatyolni), bőrgyógyító kishalak. S mivel a társadalom is hasonlít az ingára, a nagy kilengés az egyik oldalon nagy kilengést szül a másik oldalon is. Voltak például diákjaim, akik truccból nem mosakodtak, öko-bio meggyőződésükre hivatkozva a ruhájukat is csak ritkán mosták. Lehet, hogy a kenderszakállú is olyan öko-bio ember. Mindenesetre távoztam mellőle, mert a kukacokat a cseresznyében sem szeretem.
Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa az ujszo.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?