Kromoszómák futása

Hát hogyne lenne jó, hogy anynyi minden felett van már hatalmunk! Hogy annyi mindent kezünkben tartunk! Hogy annyi mindennek az urai vagyunk! Ez mind nagyszerű és dicsőséges. Gyerekkoromban számomra még csak sci-fi volt a robottechnika, a számítógépes vezérlés meg a végtelen emberi tudásnak és kreativitásnak köszönhető egyéb csoda. Bombáztak bennünket molekulákkal, atomokkal. Ámultam, hogy az ember így az anyag belsejébe tud hatolni. Ám ott mélyen legbelül azért féltem, tartottam egy kicsikét az atomtól. Hirosima miatt. A tudás rosszra fordítása miatt. Ma meg azon ámulok, hogy már azt is tudjuk: az X, vagyis a leánykromoszóma lassúbb, mint az Y, azaz a fiút nemző. Ennek tudatában sikerült kikísérletezni, hogy ha az ondósejteket egy speciális anyagban áramoltatjuk, sebességük szerint jól különválaszthatóak. S hogy miért jó ez? Mert így meg tudjuk választani a születendő gyermek nemét. De jó ez!? Az, hogy néhány országban néhány gyerek után már dönthetnek a szülők, hogy fiút vagy lányt szeretnének-e? Jó-e beleavatkozni abba, irányítani – pontosabban irányítani akarni – azt, ami természetes önmagától működik? Mifelénk azt szokták mondani, milyen jó, hogy az időjárást nem lehet befolyásolni, mert akkor vagy mindig esne, vagy sohasem. Mert mindenki kedvére nem lehet időjárást „csinálni”, jó az úgy, ahogy van. De talán mégse! Egyre inkább nem, hiszen egyre pusztítóbb. Minket ugyan elkerülnek a rémisztő hurrikánok, de felénk se fenékig tejföl az, ahogy az időjárási viszonyok alakulnak: mi nyögjük a Tátrát, Magyarország nyögi a sorozatos jégesőket és a felhőszakadásokat, Románia az árvizet. Hát, ha ez nem intő jel!... Akkor nyugodtan avatkozzunk be önmagunkba is, mint a természetbe. Manipulálgassunk, amíg az emberből elfogy az emberi. Mint a búzatábláról a búzavirág, kaszálóról a szarkaláb, rétről a szamóca. Mint paradicsomból, őszibarackból, eperből az íz. Hiszen oly korban élünk itt e földön, mikor a csirkecsontok foszforeszkálnak a húslevesben, s a kromoszómák futása nem egyenrangú verseny.