Kötötték az ebet a karóhoz

Az április 5-én a Levélbontásban megjelent cikkéből arra lehet következtetni, hogy nem követte figyelemmel az államfőjelöléseket.

Ugyanis ha sorsdöntő ügyekről van szó, a családtagok megtárgyalják a dolgot (remélem, így történik Önöknél is). ĺgy kellett volna tenni a koalícióban is. De Mikuláš Dzurinda felrúgva a szabályokat, nem tárgyalva a többi koalíciós partnerrel, bejelentette, hogy az ő jelöltjük Eduard Kukan külügyminiszter, és kötötte az ebet a karóhoz.

A Magyar Koalíció Pártjának vezetősége többször figyelmeztette a kormányfőt, hogy közösen válasszanak ki olyan személyt, aki mind a négy koalíciós pártnak megfelel, de ő nem volt hajlandó. Ezért a Magyar Koalíció Pártjának vezetése úgy döntött, hogy értékrendileg a kereszténydemokrata František Mikloško áll a legközelebb az MKP értékrendjéhez, habár sejthető volt, hogy a második körbe nem jut be (ugyanis arra is tekintettel kell lenni, hogy a párt megtartsa arculatát).

Én személy szerint mint magyar ember nem tudtam volna támogatni Kukan urat mint volt kommunistát (mert ilyen már volt az ezelőtti ciklusban), és aki a fő hangadója volt a kedvezménytörvény megtorpedózásának. Azt hiszem, hogy ebben az országban vagyunk többen is, akik így gondolkoznak, és elveikhez hűek maradnak. Tehát Önnek a kérdést úgy kellett volna megfogalmazni, hogy meddig tűrjük Dzurinda egyeduralmát vagy császárkodását a kormányban.

Hiszen ha figyeli a politikát, láthatja: a miniszterelnök döntéseivel szétverte a koalíciót, a kormányt (kisebbségi kormány, pénzbotrány az SDKÚ-nál stb.). Ne azokat szólítsuk lemondásra, akik egészségüket nem kímélve (értsd az MKP vezetését) harcolnak a felvidéki és az összmagyarság érdekeiért, s akiket nyugati körökben nagyon is elismerik eddigi politizálásukért, politizálási stílusukért.

Dr. Bastrnák Sándor Perbete