Kostunica, Labusz vagy bojkott

Pedig nagyon nagy a tét, az ország európaizálódása. Az elnökválasztás szeptember 29-ei első fordulója azt mutatta, hogy a 11 elnökjelölt közül az óvatoskodó, konzervatív szerb elveket valló, de mégis demokrata Vojiszlav Kostunica került ki győztesen, viszont nem szerezte meg a szavazattöbséget ahhoz, hogy az első forduló után elnökként hirdethessék ki. ĺgy a második fordulóban kénytelen a mögötte befutó reformista, Európa felé mutató és haladó Miroljub Labusszal összemérni erejét. A szavazási eredmény meglehetősen szoros volt, hiszen Kostunica 30,89, Labusz pedig 27,36 százalékot szerzett.

A szavazópolgároknak mindössze 56,20 százaléka vett részt a szeptember 29-ei köztársasági elnökválasztáson, ami sikeresnek mondható, ugyanis meg volt a több mint ötvenszázalékos részvételi arány. A gond csupán az, hogy a második fordulónál is feltétel az 50 százalékot meghaladó részvétel, s a polgárok eddigi szavazási szokásai szerint a második körben mindig jóval kevesebben járultak az urnákhoz, mint az elsőben. Félő, hogy ezúttal is így lesz, s most az efféle passzivitást serkenti az első fordulóban vesztes elnökjelöltek pártjainak bojkottra való felszólítása. Az ultranacionalisták, a szocialisták és egyéb baloldaliak arra beszélik rá a szavazóikat, hogy vasárnap senkire se adják le voksaikat, maradjanak távol a szavazóhelyiségektől.

Miután az elnökválasztás első fordulója azt mutatta, hogy Kostunica nagyobb erőbevetés nélkül is megnyerhetné a második fordulót, ezért egy ideig töprengett a pártja: kiket is csábítson a táborába. Kezdetben a Vojiszlav Seselj-féle radikálisok szavazatainak megszerzése mutatkozott a legkézenfekvőbbnek, de miután a radikális vezér a bojkott híve maradt, egyértelművé vált, hogy nem tudnak vele egyezségre jutni. Talán a szocialistákkal is próbálkoztak, de ott sem jártak sikerrel, ezért csakhamar rádöbbentek, csakis azokat a szavazókat nyerhetik meg maguknak, akik az előző forduló során passzívan viszonyultak a választáshoz vagy Labusz táborából csábíthatnak át egy-két voksot.

Az utóbbi napokban kiderült, hogy a két versengő elnökjelölt, Vojiszlav Kostunica és Miroljub Labusz stábja megegyezett, legalábbis a csütörtök éjféltől életbe lépő kampánycsend előtti napokban ez volt tapasztalható. Tompult a korábban éles, vádaskodó hangnem, szelídült a szembenálló felek egymást bíráló, sőt helyenként mocskolódó támadási rohama. Mindezt legjobban szerdán este nyolc órakor észlelhette az ország, amikor a televízióban fő műsoridőben a két elnökjelölt több mint két órán át szerepelt a képernyőn, egymással szemben ülve folytatott párbeszédet az ország szeme láttára. Először fordult elő a szerbiai elnökválasztás történetében, hogy a jelöltek az amerikai és az európai hagyományokat követve tévépárbajt vívtak egymással. Labusz és Kostunica udvarias vitája nem nevezhető szópárbajnak, csupán két nyugodt, bölcsnek mutatkozó szemben álló fél higgadt beszélgetésének. Az egyik a reformok fontosságát, a gazdaság fellendülésének szükségességét szorgalmazta, ő volt Miroljub Labusz, a másik pedig a törvényesség tiszteletben tartására intett, a legitimitás megkerülhetetlenségét emlegette, ő pedig Vojiszlav Kostunica volt. Egymás kölcsönös tiszteletéről és megbecsüléséről tettek tanúbizonyságot. Ami még hihetőnek is tűnt, de bizonyára hozzájárult és nagyban befolyásolta ezt a viselkedést, a tét, hogy csak egy hajszálon múlik a választás meghiúsulása, s ezért mindkettőjüket az vezérelte, hogy minél több polgárt csalogassanak az urnákhoz. Bizonyára mindkettőjüket nagyban befolyásolta az Európai Unió tagállamainak felszólítása, melyet a szerbiai választókhoz intéztek, hogy minél nagyobb arányban vegyenek részt az elnökválasztás második fordulójában, ily módon közvetítsék a jó hírt a világnak: Szerbia tiszteletben tartja a demokratikus értékeket.

A televíziós szópárbaj előtti napon az EU-tagországok belgrádi nagykövetségeinek vezetői is bátorították a szerbiai választókat, hogy vasárnap adják le voksukat a választás második fordulójában. Konkrétan ezt üzenték: „A szerbiai elnökválasztások belügy, de nem kell kételkedni abban, hogy a második forduló sikeres befejezése igen pozitív és jelentős üzenetet továbbít a világnak... Szeretnénk, ha Jugoszlávia csatlakozna az európai családhoz, a stabilitási és társulási folyamaton keresztül.” Mindebből kicseng, hogy hangsúlyozzák a választáson való nagy arányú részvételt a világ számára azt bizonyítva, hogy a választók erőteljesen támogatják a demokratikus értékeket. A televíziós párbeszédben az is kiderült, hogy a két elnökjelölt megértette ezt, s ezentúl nem egymást gátolva és gáncsolva kíván részt venni a megmérettetésen, hanem abban a reményben, ha az egyikük győz, a másik is kedvező pozícióhoz juthat az új felállású országvezetésben.

Hogy mindezt megértették-e a polgárok, és magukénak vallják-e, arra vasárnap derül fény, amikor a 6 553 042 szavazásra jogosult állampolgár közül a nagy többségnek, de legalább több mint ötven százaléknak az urnák elé kell járulnia. Ha meglesz a szükséges részvételi arány, az egyik fél győzelméhez már az is elegendő, ha egyetlen szavazattal többet kap.

A szerző az újvidéki Magyar Szó munkatársa