A Complete Unknown – Dylan, a konok lázadó

Ez a korszakos zseni életében összesen négy-öt hosszabb interjút adott, mindig ugyanannak az újságírónak, mert egyedül benne bízik. Legutóbb a svéd akadémiát akasztotta ki, amikor nem volt hajlandó személyesen átvenni az irodalmi Nobel-díjat. Nem hagyja magát zavartatni, már legalább hatvan éve. Az őt játszó színésszel sem találkozott még, pedig Timothée Chalamet emiatt a szerep miatt tanult meg gitározni, szájharmonikázni és „dylanesen” énekelni, úgyhogy tényleg megérdemelne egy baráti kézfogást.

Bob Dylan, aki májusban lesz 84 éves, vélhetően a film által újonnan generált érdeklődést kihasználva hamarosan turnéra indul, ám mivel saját rajongóival sem foglalkozik, a koncerteken szinte nem is reagál „a külvilág zajaira”, nyilván nem említi majd a filmet. James Mangold rendező szépen megmutatja, hogy már húszévesen is ilyen volt. Azt is láthatjuk, hogyan bánt a nőkkel. Na, nem kell a legrosszabbra gondolni – egyszerűen csak levegőnek nézte őket, ha épp elkapta az ihlet… még azokat is, akikkel együtt élt. 

A cím, A Complete Unknown ugyebár az egyik legismertebb Dylan-szerzemény (Like a Rolling Stone) egyik sorából származik, magyarítani pedig így sikerült: Sehol se otthon. Szóval maradjunk inkább az eredeti címnél, mert nem igaz, hogy hősünk sehol sem érezte magát otthon: New Yorkban például nagyon is hamar beilleszkedett. Sőt, alig két év alatt az ottani folk-szcéna vezéralakja lett. Huszonöt éves korára pedig az egész világ megismerte a nevét. Akkor már elektromos gitárra váltott és maga köré gyűjtött egy remek zenekart. Ezt a meghatározó öt évet kíséri végig a film.

Kissé meseszerű a tálalás, mert nem minden úgy történt, ahogy a forgatókönyvben szerepel, de ezeket az apró csúsztatásokat csak a legfanatikusabb rajongók szúrják ki. A többiek egy öntörvényű, saját útját járó zenei géniuszt ismerhetnek meg, aki egy szál gitárral meséli történeteit, de nem akar „békeharcos lenni”, hiába tűzi őt zászlajára a mozgalom. 

Akkoriban a Beatles még csak Angliában borzolta a kedélyeket, a Rolling Stones még a kanyarban sem volt, így a formálódó ifjúsági ellenkultúra a folkzenében találta meg a társadalomkritika hangját. Dylan viszont megérezte az új idők szeleit, és a legjobb pillanatban döntött úgy, hogy folktrubadúr helyett rockzenész lesz. A megismerkedésükkor már sztárnak számító Joan Baezzel például rögtön közli, hogy olyanok a dalai, mint a fogorvosi váróterem falait díszítő tájképek. 

Timothée Chalamet brillírozik a szerepben, amelyre öt éven át készült. Szénaboglya-frizurájával, a jellegzetes, kántálós énekstílussal, flegma gesztusaival kiköpött Dylan. A többiek is nagyon jók. Monica Barbaro egy interjúban elmesélte, hogy a forgatás alatt bármikor felhívhatta Joan Baezt, ha kérdései merültek fel a szereppel kapcsolatban, úgyhogy sokkal könnyebb helyzetben volt, mint Chalamet. Ő is megtanult gitározni, a hangja is remek, bár nem hasonlít az eredetire. Edward Norton pedig bendzsózni tanult meg, és olyan hitelesen hozza Pete Seegert, a folkmozgalom lelkes motorját, hogy öröm nézni. Az egész filmet ugyanazzal az átszellemült mosollyal tolja végig, mintha épp most szállta volna meg a Szentlélek. A zenére is úgy tekint, mint egy kolompra, amely segít egyben tartani a nyájat. Távol áll tőle minden innováció és kísérletezés. Egy igazi áldott jó ember a szomszédból, ezért tökéletes ellenpólust nyújt a Dylan-féle konok művészeti létformának, aminek elemi szükséglete, hogy folyamatosan keresi a fejlődés útjait. 

Boyd Holbrook-ot nem ismertem eddig, kissé aggódtam is, hogyan fogja eljátszani Johnny Cash-t, mivel nagy kedvencem ugyanebben a szerepben Joaquin Phoenix A nyughatatlanban (amelyet szintén Mangold rendezett), de kellemesen meglepődtem. A Bob első New York-i szerelmét, Suze Rotolót megidéző Sylvie nevű karaktert Elle Fanning kapta meg, akinek már volt alkalma Timothée Chalamet barátnőjét alakítania – Woody Allen Egy esős nap New Yorkban című 2019-es filmjében. Most magabiztos Village-tündért játszik, és az a legszebb jelenete, amikor ráeszmél, hogy kevés ő társnak egy ekkora zseni mellé. 

A Complete Unknown a folk-rock megszületésének mágikus pillanatáig tart, a hírhedté vált 1965-ös newporti fellépésig, amelyen Bob Dylan a szervezők előzetes figyelmeztetése ellenére hadat üzen gyanútlan folkrajongó közönségének, és már bőrdzsekis, napszemüveges rock-ördögként lép színpadra, hogy a Maggie's Farm-mal a szemük előtt teremtse magát újra. A filmnek egyébként a meggyőző színészi alakítások mellett maga a zene a legnagyobb erőssége. A Timothée-rajongó huszonévesek előtt kitárulhat egy új, ismeretlen világ, az idősebbek pedig kedvükre nosztalgiázhatnak. 

Már ezért érdemes volt belevágni ebbe a projektbe.