Konzervatív hullám

Bejött a papírforma, Franciaországot is elérte a nyugat-európai konzervatív hullám. A parlamenti választások vasárnapi első fordulójának eredményei előrevetítik, hogy a tizenhatodikai második forduló után döntő jobboldali fölénnyel bíró nemzetgyűlés jön majd létre. Persze még semmi sem dőlt el, meg kell várni tizenhatodikát, bár elemzők szerint csak az arányok módosulhatnak némiképpen, a fő tendencia marad.

Az arányok módosulása attól függ, sikerül-e a baloldalnak mozgósítania a választókat, hiszen a tegnapelőtti részvételi arány, a közel 36 százalékos távolmaradás negatív történelmi rekordot döntött. Ez talán a legnagyobb meglepetés, mert arra lehetett számítani, hogy a franciák okultak az elnökválasztás első fordulójából, Le Pen akkori sikeréből (18%). De úgy tűnik, hogy a második fordulós Chirac-Le Pen párharc idején tapasztalt hatalmas nemzeti felbuzdulás csak múló jelenség volt, a politikai apátia erősebb a pártok kampányszólamainál. Jó hír, hogy az első fordulót Le Pen Nemzeti Frontja (NF) is vereségként könyvelheti el, a 12,55 százaléknál jóval többre számított. Jelöltjei 38 körzetben jutottak a második fordulóba, s elemzők szerint a többségi rendszernek köszönhetően az is megtörténhet, hogy csak két parlamenti képviselőjük lesz. A szélsőjobb visszaesésénél még látványosabbra sikeredett az egykor nagy befolyással bíró kommunista párt összeomlása (5%). Az elnökválasztásig kormányzó fő baloldali erő, a Szocialista Párt (PS) vereséget szenvedett ugyan a 25,8 százalékával, de nem csúfosat, a nemzetgyűlés második legerősebb pártja lehet. Ez szép eredmény, különösen ha figyelembe vesszük, hogy Lionel Jospin gyors távozása miatt a PS lényegében vezér nélkül szállt küzdelembe, valamint azt, hogy Jospin csúfos elnökválasztási kudarca szinte letaglózta az egész baloldalt. A sztár továbbra is Jacques Chirac államfő marad. Az elnök mögé felsorakozott hárompárti választási szövetség (UMP) valószínűleg egyedül is megszerzi majd a kormányalakításhoz szükséges abszolút többséget (36%). Mellette a történelmi jobboldali pártok – UDF, DVD – is a konzervatív tábort erősítik, amely együttesen 44 százalékot tudhat magáénak. Mandátumokban számolva még látványosabb lehet a jobb- és a baloldal közötti különbség. A második forduló után a konzervatívok 380-446, a baloldaliak 127-192 képviselői helyre számíthatnak.

Miért érdekesek számunkra is a francia belpolitika változásai? Egyrészt azért, mert itt is választások lesznek, és a még oly távoli tapasztalatok is jól hasznosíthatók. Másrészt érdemes lesz megfigyelni, volt-e, van-e valóságalapjuk azoknak a – főleg baloldali részről terjesztett – célzatos riogatásoknak, miszerint az uniós országokban a jobboldali erők előretörése az EU bővítési folyamatának lassulását hozhatja magával. Mások ennek épp az ellenkezőjére esküsznek, s megint mások azt mondják: a szeptemberi németországi választásoktól függ minden. Természetesen így egyik állítás sem igaz, bár mindegyikben lehet valami. Csak az biztos, hogy Szlovákia uniós tagsága is szeptemberben dől majd el – de itt.