Komáromi napjaink

Az Európa Szálló kertvendéglőjében üldögéltünk, régi és újdonsült jókainaposok, szünet lévén éppen a műsorok között. Hogy hullámzó műanyag tető alatt kortyolgattuk-e sörünket, vagy az asztalok közepébe szúrt ernyők árnyékának hűvösében, nem emlékszem már, a napsugarakra azonban igen. Ahogy lassan vonult égi forrásuk, megtaláltak minden rést, hogy lejöhessenek közénk, megérintsék az abroszt, fényt vigyenek a söröspohárba, a kéken szálló cigarettafüstbe, megvillanjanak villán, késen, kanálon, végigaraszoljanak arcokon. A légkör, a díszlet, az ifjú szereplők, a keblekben szemérmesen leplezett lángoló vágyak, a szolidaritás, a szabadságakarás csodálatos összhangját sugározta a kép, mely méreteit tekintve az előadásoknak otthont adó szakszervezeti házig, a hajnali órákig nyitva tartó fesztiválklubig, valamint a szálláshelyig terjedt számunkra, akik hosszú esztendőkön át szereplőként, rendezőként, zsűritagként, újságíróként vagy egyszerűen csak szellemi közösségbe vágyó emberként érkeztünk a komáromi amatőr színházi sereglésre. Ha feltűntek ismerősök, szinte gyerekes ujjongással köszöntöttük egymást, nézd, megjöttek a lévaiak, a dunaszerdahelyiek, a két kassai csapat tagjai, a marcelházaiak, a fülekiek, és mennyi, de mennyi együttes még az esztendők folyamán. Képet mondtam az imént, mondhattam volna láthatatlan családi vagy lelki-érzelmi-gondolati burkot is, melyet – hetvenes évek ide, nyolcvanas évek oda – hiába próbáltak meg szétrobbantani az ideológia beépített emberei, főként amikor észrevették, hogy a versekben nemcsak szép szó, a színjátszó és kisszínpadi együttesek előadásaiban nemcsak az olcsó eszközökkel szórakoztató, illetve semleges színház szól a színpadról, hanem erősödik a társadalomkritikai hang, megjelenik a hatalom és egyén konfliktusa, az utóbbi kiszolgáltatottsága, megalázottsága, elbukása vagy éppen az előbbi kifigurázása is. Hiszem, annak a nemzedéknek, mely ma az ötvenes éveiben jár, nem elsősorban a közhelyesnek tetsző szép szó ünnepét jelentették a Jókai Napok, hanem olyan szándékok művészi eredményeinek a szemléjét, melyek révén a legjobbak a szabad gondolat mozgásterén akartak tágítani.

És minderre, az Európa Szállót is beleértve, jó emlékezni. És jó tudni, van folytatás.