Köcsög Mikulás

Még mielőtt megkövezne a kedves olvasó, amiért ilyen csúnya jelzőt használok a jó öreg Mikulásra, leszögezem: bizonyára csak az én családomat meglátogató illethető ezzel a trendi szóval. Mert aki hozzánk jár, trehány példája e szeretetreméltó teremtménynek. Legalábbis látszólag. A valóságban éjt nappallá téve dolgozik, ráadásul idén nem igazán volt kedve „masze?kolni”, csomagokkal bíbelődni, mivel fő munkahelye, a Pátria rádió felett éppen a legsötétebb viharfelhők gyülekeztek. Hogy ne érje szó a ház elejét, az utolsó pillanatban, ötödikén este beviharzott a legközelebbi üzletközpontba, arra gondolván, semmi perc alatt elintézi az elintézendőt. Azzal nem számolt, hogy akadnak társai , akik szintén az utolsó pillanatra hagyják a teendőjüket. Amikor meglátta, hogy két Mikulás asszonyság azon vitázik, melyikük keze indult el korábban az utolsó mikuláscsomag felé, elment a maradék kedve is. Útban hazafelé feleszmélt, nincs ez így rendjén, betért az első kisboltba, ahol a legdrágább bonbont kérte. „Különleges, nagyon finom töltelék van benne” – mondta a hölgy. A Mikulás, még mielőtt nyugovóra tért volna, szépen ráhelyezte az édességet az első „szembejö?vő” lábbelire, és megállapította, alapjában véve rendes pasi ő. Néhány nappal később, az esti tévézés közepette az ajándékozottal együtt nassolásba kezdett. Már az első ízlelésnél érezte, gond van a drága csokival. Mintha nem lenne friss… A másik félnek is feltűnt, meg is jegyezte, a csoki valószínűleg egykorú a Mikulással. A reklám alatt az ajándékozott kiment a szobából, a Mikulás meg villanyt gyújtott, hogy megnézze, mikor jár(t) le a bonbon szavatossága. Meglepetésére nem volt feltüntetve, az sem, mely cég forgalmazza, mindössze, hogy külföldi . Kibontott egy csokit, hogy szemügyre vegye a belsejét. Kettéharapta. Horrorisztikus látvány fogadta. A „különleges töltelék?ből” egyáltalán nem különleges, mondhatni közönséges kukac nézett vele farkasszemet. Kicsomagolta a következőt, abból is kikukucskált egy. Gyorsan eldugta a maradék fél tucat bonbont, és dörzsölt pasi lévén, további kettőt még megszabadított csicsás papírjától. Miután az ajándékozott ismét elfoglalta a helyét, és csoki után nyúlt, meglepetten tapasztalta, nyoma veszett. „Megettem, mindet” – mondta a Mikulás, és a papírokra mutatott. Az ajándékozott arckifejezése mindent elárult. Nem baj, a Mikulás még azt sem veszi zokon, ha bunkónak nézik. Az igazságot azonban inkább elhallgatta. Mert az nyomós ok a Mikulás-cserére…