Klozet a parlamentben

Gondban vagyok e sommás véleménynyilvánítás magyarításával, hisz anyanyelvünk szitokszótára oly gazdag, hogy nem kényszerülünk a toalett főnév ilyeténképpen való használtára. Mindenesetre az osztrák országutak fenegyereke az irodalmi nyelv regiszterébe semmiképpen nem tartozó hajzel szót érezte leginkább találónak a T. Ház elnökére. Nyilván egy csallóközi vagy gömöri munkahivatal előtt sorakozva ennél sokkal különb megfogalmazásokkal is illetik politikusainkat. De ott nem közszereplők állnak sorba, és nincs ott a közszolgálati televízió mikrofonja sem. Rusko „vesztét” – jogos az idézőjel, mert a klozetozásnak az ég adta világon semmilyen következménye nem lesz – ez okozta. A kormányülések előtt ugyanis beengedik a tévétársaságok operatőreit, hadd készítsenek néhány vágóképet. Ezeket aztán az esti híradókban láthatjuk viszont. A kamera azonban hangot is rögzít... A miniszter szóvivője – egykor maga is riporter a Pavol Ruskóhoz közeli kereskedelmi televízióban – etikátlannak tartaná, ha valaki felhasználná az így készült felvételt. Ilyen nyilatkozatokat hallva a halandó ember – akit azonban négyévente egy rövid időre választópolgárnak neveznek – elgondolkodik, van-e a pofátlanságnak határa. Pavol Rusko előtt azonban mindez óriási távlatokat nyit. Ha Ivan „Starý Ujo” Gašparovič politikai karrierjét vesszük alapul, Rusko még köztársasági elnök is lehet. Hajrá, Palo!

Ján Slotáról írni nem tartozik a szlovákiai magyar közíró ünnepnapjai közé. Megfogadtam már számtalanszor, hogy ezen az oldalon nem írom le a zsolnai városházi rendeleteket (is) magyarok vérébe mártott tollal aláíró nemzetvezető nevét, de a héten akkora baromságot mondott, hogy azt nem lehet szó nélkül hagyni. A pozíciójában bírósági határozattal is megerősített pártvezér azt szeretné, hogy vezényeljenek katonákat Dél-Szlovákiába, a magyarok autonómiatörekvéseit megakadályozandó, mert az ótómia, autómia, autómánia, vagy mi csak az első lépés. A magyarok valódi célja Dél-Szlovákia Magyarországhoz csatolása. Legjobb volna mindezt szó nélkül hagyni, le sem írni, hisz mindenki tudja, hogy Ján Slota egy jelentéktelen, parlamenten kívüli, nem szalonképes pártocska vezetője. Azt is mindenki tudja, hogy nem fognak katonákat vezényelni Dél-Szlovákiába. Azonban a szlovákiai magyarok egy része még emlékszik arra, mikor a csehszlovák államhatalom valóban katonákat vezényelt a magyarok lakta térségbe. Tudjuk, mi lett a következménye: teherautó, marhavagon, Csehország. Éppen ezért ezt emlegetni éppoly durva modortalanság, mint amikor egy elkényeztetett kis hercegpojáca horogkeresztes karszalaggal jelenik meg a jelmezbálon.

Slota alá a lovat nem kisebb ember adta, mint a felelős magyar miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc. A magyar Tony Blairnek jól kéne kijönni az ezerszer elemzett, minden magyarországi politikai párt saját győzelmeként elkönyvelt népszavazás utáni helyzetből, ezért – okulva az előző-előző kormányfő labdarúgó pályafutásából – átpasszolta a labdát a határon túli magyar szervezeteknek. Állampolgárságot nem adunk nektek, ellenben itt ez a jó kis autonómia nevű gumicsont, ezt támogatjuk, gondolhatta parlamenti dolgozószobájában Gyurcsány egy kiadós reggeli futás után. Elvégre ilyenkor jönnek a legjobb gondolatok. Csak arra nem gondolt a rákkal is majdnem megküzdő, gyermekeit száz forint zsebpénzzel okosan gazdálkodásra nevelő politikus, hogy ha valaki Pozsonyban szendvicsemberként magára akasztana egy táblát, „Autonómiát akarok!” felirattal, az könnyen úgy járhatna, mint Bruce Willis, amikor egyik filmjében testére „Utálom a niggereket!” feliratú táblát erősítve jelent meg a gettóban. Mert biztosan jó dolog ez az autonómia, csak az a gond vele, hogy senki nem tudja megmondani, mi az, s eddig egy párt sem tett le az asztalra autonómiakoncepciót. Márpedig, amíg nem kezdenek róla komoly emberek komolyan beszélni, addig csak mumus lesz. És 2006 előtt ennek már különben sincs sok értelme.