Klaus és Pithart sem szeretne a falon lógni

Míg számos politikai kérdésben éles vitát folytatnak egymás közt a cseh elnökjelöltek, addig egy kérdésben megegyeznek: mindnyájan megszüntetnék azt a cseh (csehszlovák) hagyományt és gyakorlatot, miszerint a mindenkori államfő portréi ott díszelegnek a falon az összes hivatalban, iskolai osztályban, sőt igen gyakran egészségügyi intézetben is.

„Nem szeretnék a falon lógni. Ha megválasztanának, megkérném az illetékeseket, hogy változtassanak az eddigi gyakorlaton” – jelentette ki Jaroslav Bureš, akit a kormányzó Cseh Szociáldemokrata Párt jelölt az államfői tisztségbe. „Ez az utolsó dolog, ami érdekelne. Rossz gyakorlatnak tartom. A demokráciákban ma már szinte sehol sincs így” – tette hozzá egy televíziós vitában Václav Klaus, a Polgári Demokratikus Párt jelöltje. „Nem tetszik. Megszüntetném” – ennyit mondott Petr Pithart, akit a Kereszténydemokrata Unió-Csehszlovák Néppárt jelölt. Miroslav Kríženecký, Cseh- és Morvaország Kommunista Pártjának jelöltje pedig egyetért velük.

A világban többnyire az a szokás, hogy a hivatalos épületekben, helyiségekben az állam szimbólumai kapnak helyet. Pénzeken, bélyegeken, érméken csak a császárok, királyok képe díszeleg. Csehszlovákia és Csehország azonban ebben a tekintetben nagymértékben átvette az egykori Osztrák-Magyar Monarchia szokásait.

Az államalapító Tomás Garrigue Masaryk ideje óta minden csehszlovák/cseh államfő portréja megjelent bélyegeken, érméken többnyire még életükben. Ez alól Václav Havel sem kivétel. Éppen a tavalyi év végén jelentek meg például új arany és ezüst emlékérmék portréjával. Masaryk egy papírpénzen is forgalomban volt. A kommunista időszakban halála után Klement Gottwald, az első „munkáselnök” képe is rákerült egy százkoronásra. Miután azonban az emberek Gottwald arcképét saját gusztusuk szerint gyakran tovább „tökéletesítették”, a kommunista hatóságok ezeket a pénzeket csendesen kivonták a forgalomból. A ma forgalomban lévő cseh papírpénzeken csak a régi cseh uralkodók vannak. Az uralkodók portréjának elhelyezését a nem éppen megfelelő helyeken mesteri módon Jaroslav Hašek gúnyolta ki a hallhatatlan Švejk, a derék katona című könyvében. Hašek egy kocsmárosról ír, aki azért került börtönbe, mert leakasztotta a falról a császár portréját. Tettét azzal indokolta, hogy „őfelségét leszarták a legyek”, s ezt esetleg valaki „rosszul értelmezhetné”. Csehországban már az elmúlt években is voltak próbálkozások ezt a gyakorlatot megszüntetni, de a többség mindig megvédte. „Számomra ez hagyomány. Engem bizony nem zavar” – nyilatkozta például egy állampolgár egy felmérés során. (kokes)