Kitapétázott ország

Boldog időket él ez az ország. A plakátragasztók országa. Hely, vagyis billboard, idő, vagyis munkaidő és pénz, mármint pártpénz van nyakhajlásig. Csak győzzék a Lópici Gáspárok kiragasztani a sok bájos ülepet, virágzó svájci tájat, jóképű és jól öltözött politikus portréját felnyalni a számtalan soha nem üres közterületre. Minap is csupa nemzeti színű kontyosok nekifogtak a villanyoszlopok dekorálásának. Merthogy a szürke szín az csak vízerőművön meg sírkövön mutat jól. Mármint a kisebbség sírkövén. De az meg valahogy a manónak se akar kipusztulni. ĺgy hát ragasztottak bőszen, mígnem a villanyoszlopok autóval való zaklatásában a közelmúltban rekordokat döntögető hivatalos szervek meg nem állították őket. Mondván, a villanyoszlopokat és telefonoszlopokat nem zaklatjuk információ és energiaátadásért semmilyen színű plakáttal. Erre friss menyecske, nemzeti szépasszonyunk mindjárt felvette legszebb blúzát, és vehemensen tiltakozott mind a közszolgálati, mind a kereskedelmi butítóládákban. Ugyan a sztrapacska szaggatása közben is ilyen vehemens-e vajon? Mert akkor ugyancsak szépen ringhat a dereka, aztán inkább az mozogjon, mint hangképzésre és táplálkozásra szolgáló szerve. De ez mind semmi! Kis falunkba is betört a nagypolitika. Van országos pártlistán képviselőjelöltünk. Egyik ízes pártunk, amelyiket még szeretünk is valamilyen szinten, annó dacumál helyi csoportot alakított. Aztán tagsága a minimálisra csökkent. Tudomásunk szerint öt főre. Az elnökük most ott virít a listán. Igaz, nem befutó, inkább csak kifutó pozícióban. Reméljük mi itt helyiek, lesz elég pénze, hogy kitapétázza a falut. Mert akkor legalább lesz valami színes és érdekes helyben is. Virágos jókedvünkben meg elkezdhetjük kiszámítani, mi mennyibe kerül. Hány négyzetméternyi kerülőút, esetleg hány négyzetméternyi ideiglenes szállás, vagy hány tányér folyamatosan és nem csak kampányidőben kiosztott étel ára is van benne ebben a fene nagy országtapétázásban. De ha már a pokolba, akkor legalább a legszebb lovon. Ezért lesz jó megnézni, kit és miért is karikázunk. Mert a pokolba vezető út mellett ott a másik.