Kit és miért bánt a kifizetés?

Kilenc felvidéki, nagysallói szülőnek január 13-án kifizették Esztergomban a kedvezménytörvény oktatási-nevelési támogatását – szól a hír. Végre! – gondolja az egyszerű felvidéki magyar szülő. Igaz, hogy nem ezért a rongyos 20 ezerért meg a még rongyosabb 2390 forintos taneszköz-támogatásért adta magyar iskolába gyerekét, meg nem ezért váltotta ki a magyarigazolványát, de mégis! Ami jár a többi határon túlinak, az jár a felvidékinek is! Nem így viszont a pozíciós felvidéki magyar! Ő másképp gondolkodik, neki van vesztenivalója, ő politikusan, előrelátóan, megfontoltan akar gondolkodni, de nagyon bután, meggondolatlanul nyilatkozik és cselekszik. Lássuk a tényeket: Miután átadták az első öt kedvezményezettnek az oktatási-nevelési támogatást és további négy szülőnek a taneszköz-támogatást, tiltakozóan felemelték hangjukat a Szövetség a Közös Célokért (SzKC) és a Szlovákiai Magyar Szülők Szövetségének (SzMSzSz) tisztségviselői. Egyrészt azt kifogásolták, hogy a pályázati lehetőségről nem tud mindenki, másrészt azt, hogy a kormányközi megegyezés hiányában ez elhamarkodott dolog volt. A kedvezménytörvény propagálása, így az ebből származó előnyök széleskörű ismertetése az SzKC információs irodáinak feladatköre lett volna, amelyek ezzel a céllal voltak életre híva, csakhogy ezen irodák alkalmazottainak a hivatalvezető utasítására tilos az oktatási-nevelési támogatásokról mindennemű tájékoztatást nyújtaniuk. Tehát az SzKC egyszerűen elszabotálta ezt a feladatot, pályázati űrlapokat nem is tartottak az irodáikban. Az SzMSzSz, mint a pályázatokkal megbízott felvidéki lebonyolító pedig nem volt hajlandó együttműködni sem az Illyés Közalapítvánnyal, mint a magyarországi pályáztatóval, sem pedig a városi célalapokkal, amelyek részt vállaltak volna a lebonyolításban. Mindkét felvidéki szervezet részéről egyértelmű volt az a kiváró taktikázás, amely arra irányult, hogy megvárják az Illyés új kuratóriumának felállását, és ezt követően már csak ők lehetnek a pályáztató egyedüli partnerszervezetei. Miközben a kivárás miatt a két iskolaköteles gyermekkel és magyarigazolvánnyal rendelkező felvidéki szülő tavaly elesett az őt jogosan megillető támogatásoktól! A kormányközi megállapodás hiányára pedig naiv dolog hivatkozni, mivel akkor nem szabadna az SzKC információs irodáinak sem a magyarigazolványok, sem a pedagógus-, oktató- és diákigazolványok igényléseivel foglalkozniuk. A kormányközi megállapodásra várva szüneteltetni kellene például minden Magyarországra irányuló egyéni pályázatot – a Magyarországon ösztöndíjasként tanuló felvidéki dákok egyetemi tanulmányai is veszélybe kerülnek. Még szerencse, hogy a 3 milliárdos ötös lottónyereményt nem 9 felvidéki nyerte meg, mert kormányközi megállapodás hiányában csak illegálisan vehették volna át valamelyik OTP-fiókban úgy, ahogy ezt az 5 illetve 4 nagysallói tette Mézesék szerint a 20 ezer, illetve a 2390 forintos támogatással. Az SzKC és az SzMSzSz tisztségviselőinek nyilvános tiltakozása (többek között a Határon Túli Magyarok Hivatalában) az oktatási-nevelési támogatások kifizetése miatt csak arra volt jó, hogy felhívják a szlovák külügyi tárca figyelmét, amely azóta diplomáciai úton magyarázatot kért. Pedig mi is történt...?

Száraz Dénes. Érsekújvár