Kísérleti léggömb

Már a múlt pénteket megelőző kb. két hét alatt is számos politikai dimenziója volt a Vladimír Mečiar kormánykoalíció általi elfogadhatósága körüli találgatásnak. Azóta, hogy Dzurinda miniszterelnök pénteken négyszemközti eszmecserét folytatott a HZDS elnökével, lényegesen tovább növekedett e dimenziók száma. A politikai kultúra aszúsodásában reménykedők már-már azt gyanítják, hogy Bugár Bélának a HZDS-re vonatkozó kedvező megnyilatkozása nem a koalíció keretei közül kitüremkedő partizánakció volt, hanem tudatosan megkomponált, legalább az SDKÚ-val egyeztetett lépés.

Közérzetünknek kétségkívül jót tenne, ha a korábbihoz képest eggyel több politikai erő haladna Damaszkusz híres útján. A HZDS még így, megfogyatkozva is az ország második legnépszerűbb pártja, és nem elhanyagolható szempont, hogy tagságának zömét Mečiar még mindig nagy mértékben képes befolyásolni. Mind pozitív, mind negatív irányban. Mindazonáltal ne legyünk naivak, egy másodpercre se gondoljuk, hogy a kiugrott keresztény Dzurindát csak politikai hittérítési hajlama vezérelte, amikor felengedtette a Mečiar elfogadhatóvá minősítését vizsgáló kísérleti léggömböt.

Az egész akciósorozat abban gyökerezik, hogy 2002 őszén Mikuláš Dzurindának fogalma se volt arról, hogyan került olyan helyzetbe, hogy ő alakíthatott kormányt. Robert Ficónak pedig arról, hogyan nem alakíthatott. Zárójelben: Mečiar pontosan tudta, miért nem lehet kormányfő. A voksolási eredmény kihirdetésének napjától nyilvánvaló volt a régi-új miniszterelnök számára, hogy ha a szlovákiai politikai struktúrában a 2002 őszét követő két évben nem következik be átrendezés, a közállapotok továbbra is ugyanolyan ziláltak maradnak, mint 1989 ősze óta úgyszólván mindig. Sok mindent el lehet mondani Mečiarról, azt azonban semmiképpen, hogy szalonképtelenné válása okait elemezve intellektuálisan ne lenne képes levonni a tanulságokat. Az ok: összeszűrte a levet a szélsőségesen nemzeti alapon szerveződő SNS-szel és a teljesen korszerűtlenül baloldali Ľupták-féle Munkásszövetséggel.

Teljesen érthető, hogy Dzurinda és Bugár most szondázza, politikailag milyen fogadtatásra találna az európai politikai szalonokból kiközösített Mečiar szalonképessé nyilvánítása. Vajha beigazolódna optimizmusuk! Némi cinizmussal Rákosi Mátyáshoz hasonlítható a HZDS elnöke. Rákosi egyszer, bizalmasai körében állítólag azt bizonygatta, hogy ő Magyarországon egy tőrőlmetszett polgári demokráciát is létre tudott volna hozni. Csak hát a Kreml...! Ha ennek tizedrésze igaz, akkor is hátborzongató. Mert ugyanezt Mečiar is elmondhatná szlovák változatban. Csak hát a mérhetetlen ambíció...! Dzurinda és Bugár végiggondolta a politikai egyszeregyet, és rájött, ami 2002 őszén történt, az aligha ismétlődik meg. Egyvalamiről semmiképpen se szabad megfeledkezni: Mečiar is benyújtja a számlát. Nem olyan fából faragták, hogy grátisz, csak úgy, hagyná magát szalonképessé tenni.