Kísérletező nyulak

A Somorja és Dunaszerdahely közötti térség egyik kocsmájában 2002. november 2-án a csapos megrökönyödésére a törzsvendégek gyöngye a hetedik borovicska konzumálását követően teljesen váratlanul lépést váltott. Papírt és ceruzát rendelt. Sajtóközlemény alapján kiszámította, hogy a szlovák parlament hat új tagja vállalkozásainak működtetése eredményeként 295,6 millió koronával tartozik az államnak. Az illető tömören a rendszerváltás kísérleti nyulainak nevezte a hat képviselőt.

A Somorja és Dunaszerdahely közötti kocsmák egyike se tekinthető alkalmas helynek büntetőpolitikai, közgazdaságtani, netán népképviselet-elméleti viták eldöntésére. Elhagytam a terepet, hogy otthon nyugodtan átnézhessem a napi sajtót. A hat törvényhozó nevét ott találtam az egyik lapban. És ott találtam a megszólítottak válaszát is ezzel a közös nevezővel: semmi közöm becsődölt vállalatom állammal szembeni adóssága felhalmozódásához.

Érdekes, hogy Amerikában és néhány sikeres nyugat-európai országban mi minden motiválja a választópolgárok politikai rokonszenvét. Szerepet játszik a politikus megjelenése, családjához fűződő viszonya, képzettsége stb. De a legfontosabb tényezők egyike, hogy az adott politikus – ha történetesen vállalkozó az illető – tud-e „kettőből négyet” csinálni. Voksának urnába dobása előtt nyilván arra gondol a kisember, hogy aki saját tulajdonát képes gyarapítani, az valószínűleg az országéval is jól tud gazdálkodni. A hat új törvényhozó csűrheti-csavarhatja a dolgot, eredményük csak úgy jellemezhető, hogy „négyből két nullát” hoztak össze.

Hatuk esetében csaknem 300 millióról van szó. Dzurinda miniszterelnök sokért nem adná, ha mind a hat esetet olyan párt nyakába lehetne varrni, amely nem tagja a koalíciónak. Két nagy adóst az SDKÚ, kettőt a Smer, kettőt pedig a HZDS vezetése választatott honatyává. Az országlás első esztendejében nem csak az koptathatja meg a koalíció népszerűségét, hogy a munkavállalók és a munkanélküliek rovására készülnek módosítani a munkajogi előírásokat. Nem csak az kelthet kiábrándultságot, hogy a kormány például megszünteti az oktatás ingyenességét és drákóian korlátozza a szociális juttatásokat. Az ilyen intézkedések elkerülhetetlensége megindokolható; a muszáj nagy úr. Az igazi kiábrándultság abban gyökerezhet, ha a kormány közömbösnek bizonyul az ilyen sokmilliós rendezetlen számlák iránt. Egyvalamiben azonban nincs igaza annak a kocsmai törzsvendégnek. Nem kísérleti nyulakról van itt szó. Azzal, hogy jelölték őket, pártjuk kísérletezőkké rekvalifikálta őket. Vállalkozóként csődöt mondtak, hát elmentek politikusnak.