Kisebbségi kultúrrák

Minden évben megtudjuk, hogy jövőre ennyit meg amannyit adnak a nemes célok legnemesebbikére: a kisebbségi kultúra ápolására és fejlesztésére, majd minden évben egyetértünk abban, hogy ez az egész már megint nagyon nem jól van sem kitalálva, sem megszervezve, sem elosztva. Több kéne, igen, sokkal több, mert léteznek, bizony léteznek még pályázók, akik sem tavaly, sem tavalyelőtt nem tudták letenni az asztalra a letenni valót, mert sajnos nem kaptak, vagy nem eleget, vagy ha eleget kaptak is, akkor is nehéz ez így, gyerekek, tényleg, nagyon. Pedig igény az aztán lenne, hisz több száz pályázó pályázik, és ha még nagyobb lenne a keret, még többen pályáznának, még többre. Ez a lényeg. Még többen, még többre, hogy legyen még több, ezt szeretnénk, mindenki ezt akarja, szervezet, párt, ember, állat, mindenki mindig még többet akar, mint a rák, amikor burjánoznak a sejtjei. Nem elsősorban jobbat, hanem többet. Nem is kell a jobbat akarni, elég a többet, mert a nagy számok törvénye úgyis azt valószínűsíti, hogy ha több lesz, akkor abban a többen automatikusan több lesz a jobb is. Ez pedig sajnos nem igaz. Méghozzá azért nem, mert nem attól fognak színvonalas művek vagy események születni, hogy sok pénz van rájuk, hanem attól, hogy jó helyre kerül az a bizonyos kevés. Ne adj isten, a sok. Ehhez viszont minimum az kellene, hogy a döntéshozók értsenek ahhoz, amiről a döntést hozzák. Mert ha valaki képes jóváhagyni olyan összegeket bizonyos projektekre, amelyekből az a projekt nem valósítható meg, akkor valószínűleg nem ért ahhoz, amihez értenie kellene. Na de ez csak az egyik vetület. Mert mi van akkor, ha az emberek (akikért ez az egész felhajtás folyik) többségének nem öt darab színvonalas történelmi vagy művészeti kiadvány kell, hanem tizenöt darab, kevésbé színvonalas fesztivál, ahol minimális energiabefektetéssel betegre táplálkozhatják magukat néhány kiszuperált anyaországi zenekar fáradt taktusaira? Igaz, hogy nincs bennük semmi eredeti, de akkor az már nem is kultúra vagy mi? Álljon meg a menet! Hát nem szóltatok a Sanyinak, hogy hívja fel a Ferit, hogy ültessék oda a Janit? Meg akkor már intézze el a Bandiéknak is, oszt kvittek vagyunk! Szóval legyen több pénz, persze, de most egy kicsit olyan ez, mint a szocializmus bukása előtt: mindenki azt leste, mi minden kerül majd elő az asztalfiókokból, amit a barátságtalan rendszer nem engedett kiadni, megszervezni, eljátszani. Aztán nem került elő semmi.