Kire hallgat a magyar?

Most már legfeljebb csak drukkolhatok, hogy Vladimír Mečiar vagy Ivan Gašparovič bölcsebbnek, korszerűbb gondolkodásúnak, humánusabbnak, múltja koloncaitól felszabadultabbnak bizonyuljon, mint amit az eddigi működésükről szerzett ismereteink alapján elvárhatunk. ĺróasztalomon ott az elnökválasztás statisztikája, és szlovákiai magyarként a járások választási magatartását tükröző lapokon elsőként Dunaszerdahely és Komárom rovatát kerestem. Rekorder lett a két járás. Máshol úgy 40 és 50 százalék között ingadozott a szavazási kedv, míg a mi két, magyar többségű járásunkban e mutató 20,22, és 22,39 százalék. Polgári demokráciákban általában az tapasztalható, hogy ahol alacsony a voksolás iránti érdeklődés, ott az urnákhoz járulók a népesség közügyek iránt legnagyobb érdeklődéssel viseltetők hányadát alkotják.

Nem értékítéletként sorolom fel az alábbi számadatokat. Az etnikai szempontból legegységesebb szlovákiai járás a Dunaszerdahelyi. A 20,22 százalékos szavazási részvétel azt jelenti, hogy 17 852 személy adta le voksát. A Magyar Koalíció Pártja által támogatott František Mikloškóra 3356-an szavaztak, a magyarok által szintén akceptálható Martin Bútorára pedig 2434-en. Ez összesen 5790 szavazat. Ezzel szemben a négy kommunista múltú elnökjelöltre (Mečiar, Gašparovič, Kukan, Schuster) ugyanott és együttvéve több mint kétszerannyian (11 643) szavaztak. Komáromban ez a szorzószám még ennél is kedvezőtlenebb. Történt pedig ez azt követően, hogy az MKP egyértelműen Mikloško támogatására, esetleg Martin Bútora nevének beikszelésére szólította fel a szlovákiai magyarokat.

Vajon mi játszódhatott le a két járás magyarjai többségének lelkében, hogy oly látványosan nem hallgattak az egyetlen szlovákiai magyar párt vezetőinek szavára, és Dunaszerdahelyen kétszerannyian szavaztak Kukanra, mint Mikloškóra? A Mikloško–Mečiar arány például itt 3356 : 1779, Komáromban pedig 2425 : 3250.

Valószínű, hogy az elnökválasztási kampányban is ott követték el a hibát, ahol a népszavazás kormánykoalíciós ellenkampányában. A népszavazással kapcsolatos alkotmányos aggályokról és az esetleges 50 százalék feletti eredmény kétharmados parlamenti többséggel való szentesítésének kilátástalanságáról mindenki értesülhetett, aki a kormány bukását óhajtotta. És értesült is. Ennek hatására a népszavazási részvétel aligha lett volna több 15 százaléknál. Miután azonban a kormánypárti vezetők oly vehemensen próbálták a plebszet lebeszélni alkotmányos jogainak gyakorlásáról, a megszomorítottakban működni kezdett a „csak azért is” effektus. Dacból legalább kétszer annyian mentek el, mint egyébként elmentek volna. A szlovákiai magyarok önérzetükben érezték magukat sértve, amikor az MKP vezetése beintett: František Mikloškóra kell voksolni. Ateista létemre hónapokkal ezelőtt én voltam Szlovákiában az első, aki arról írt kommentárt, hogy a mélyen hívő František Mikloškóra kell szavazni. Az MKP ugyanezt tette. De hatalmi pozícióból. Itt is működni kezdett a „csak azért is” effektus.